időjárás

Nem kell megijedni, nem szeretnék meteorológust játszani, csak úgy érzem ki kell mondjam meg vagyok döbbenve. Tegnap este valami olyannak láttam a világot amilyennek nem láttam soha, és ami kissé megijesztett. A lányom lelkesen gyönyörködött a viharban ami estére elérte az otthonunkat, és csodálattal figyelte, szinte kitörő örömmel ahogy az eső , és a szél tulajdonképpen végig söpört az udvarunkon. Miközben igyekeztem a kicsik szobáját biztonságossá tenni, és a billenő ablakokat megvédeni az esetleges jégtől, azon tűnődtem lehet gyerekként én is így rajonganék ezért a nem mindennapi látványért. Mert nem mindennapi, de én nagyon remélem nem is lesz az soha.
Az eső és a szél (vízszintesen :) ) suhant át a kerten, valóban megállíthatatlan a természet. Szembe kell nézni a valóságos tényekkel olyan porszemek vagyunk ebben a világban, hogy ha elvinne minket a szél nem maradna emlékünk sem, mintha soha nem is lettünk volna. Lesöpörne minket a természet ebből a világból. Közel állunk ehhez, de csak akkor tudatosul bennünk ez a tény, ha éjjel kiállunk a viharba, és átérezzük annak a kismadárnak a rettegését, akit 22.-én éjszaka hozzánk sodort be a szél. Neki szerencséje volt, vigyáztunk rá, és reggel elengedtük hadd szálljon szabadon ... vajon nekünk lesz-e valaha menedékünk ha egyszer hasonlóan kicsik és gyengék leszünk a hihetetlen természeti erőkkel szemben. Ma már vírusok, viharok, emberi kegyetlenség. Akár egy segélykiáltás! Valamit tenni kéne hm? Pusztul az otthonunk, és ha nem figyelünk a földet "elfújja a szél" :(

BÁR IGAZA VAN A GYEREKNEK? OLYAN FÉLELMETESEN GYÖNYÖRŰ!!!