remény

Ez a dal valahogy minden érzésemet tükrözi, pedig nagyon nem értem miről szól ..(nem tudok angolul)
Benne van a dallamában az összes fájdalom, és remény, vagy épp a reménytelenség ami a szívemben van most. Megyek az utcán , fülemben a fejhallgató, és nem hallok mást , nem is akarok.
Felkavarodott az életem, és vele együtt minden ami létezik.
Nem tudom még hová tegyem a dolgokat amik velem történnek, de majd az élet biztosan meghozza a válaszokat. Kegyetlen kicsit, ezt nem hagyná ki az tuti. Sokat sírok :)
Nem mindig lehet a könnyeket vissza tartani. Nincs őket most kivel megosztani. Akinek tudni kéne, azt nem érdekli, mást meg minek terhelni vele. Nem is számít, mert én azért érzem, hogy van megoldás mindenre, csak az ember néha megijed, és olyankor mint egy kisgyerek keresi azt akihez bújni lehet. Aztán mégsem bújik, mert vagy nincs ilyen, vagy úgysem segít.
Ezerféle dolog van amit nem írhatok le, és nem beszélhetek róla senkivel. Terheket cipelni egy életen át. Néha kicsit úgy érzem már többet nem bírok el. Most elfáradtam, és igen egyedül nem könnyű . De a párosan egyedül-nél, nincs rosszabb a világon.
Ha elmondanám valakinek mi bánt, lehet azt mondaná, mit aggódsz minden rendbe jön, és másoknak sem jobb. DE HA EGYSZER OLYAN SZÖRNYŰ
Mindenkinek ki kellene mondani ami bántja, és üvölteni , és tombolni ha kell, mert különben megfullad.
AZ ÉLETEMET AKAROM! EGÉSZSÉGESEN !

nevetni, sétálni, a napba nézni, szeretni, és szeretve lenni
Mostanában ezer dolog történt, ezer olyan amiről nem beszélhetek, és az mind csak mérgezi a lelkem. Ha van lehetősége az embernek menjen , mondja el, mert csendben tűrni amit az élettől kapunk, sem jót, sem rosszat nem lehet.
Ma egész nap a városban voltam, és olyan nagyon reménytelen érzés fogott el. Süt a nap, kék az ég, és én egyedül sétálok. Eszembe jutott egy édes barátom, aki nem is olyan régen a kezem fogta, és bíztatott a mosolyával, valahogy el is hittem neki, hogy még lehet minden jó. Aztán a hit kevés volt. De az emlék gyönyörű :)
Remélem nagyon boldog, bárhol van, és megtalálta amit keresett.
Ma rossz volt egyedül. Nem a vigasztalás hiányzott, hanem az emberség, és az a mélységes nyugalom ami körülveszi azokat az embereket, akiket szeretnek, akik boldogok. Akit vár haza az aki elhiteti vele, hogy semmi baj nem lehet mert ott van , és amíg ő él, én is fogok. Persze mondhatni a gyermek is ilyen. Sőt oh nagyon. Ma a buszon láttam egy kismamát aki a gyermekével utazott. Csak egy anya , és a gyermeke tud így egymásra nézni ahogy ők tették. Ez is szerelem, és ez valóban örökké tart. NEKEM ÖRÖKKÉ TART!
Lesz ez még jobb is, csak most épp nagyon nem az.


A remény

Néha jó, néha vágyom,
néha fáj, néha fázom,
néha bánt, néha szorít,
néha bont, néha szakít,
néha fény, néha árnyék,
néha lét, néha játék.
Néha nem mond semmit sem,
néha ül a mindenen,
néha ördög, néha angyal,
néha megcsal önmagammal.


/Paudits Zoltán/