Mostanában annyi minden történik, és sajnos nem mindig jó dolgok sokszor érzem azt, hogy a padlón, sőt van , hogy a padló alatt vagyok :). Igyekszem mindig megtalálni azt ami mégis felemel, és megnyugtat, de biztosan mindenki tudja, hogy ez milyen szörnyen nehéz. Rám is rám tör a menekülnék érzés, aztán történik valami ami arra bíztat, hogy ne adjam fel. Az ember élete mint a malomkerék forog.Csak nagyon ritkán áll meg. Abban a pillanatban megláthatjuk amit a nagy káosz oly sokszor eltakar. Barátokat, reményeket, és a lehetőségét valami jobbnak mint ami esetleg van. Néha helyben topogunk , és azt érezzük minden nap egyforma, akár sablont csinálhatnák az életünkből, pedig ha nem is túl feltűnően de változnak a dolgok velünk együtt.
Vannak olyan időszakok mikor semmi nem olyan amilyennek tervezzük, vagy szeretnénk, de még az sem baj, ha mellette van egészségünk, és esetleg egy jó tervünk a jövőre nézve. A gyerekeknek ez mindig egyszerűbben megy, de asszem még mi is meg tudjuk oldani a dolgot. Én például mikor nagyon magam alatt vagyok, igyekszem kiszűrni azt a pár pontot az életemben ami a legboldogabbá tesz, vagy ami mindig mosolyra fakaszt. Ilyennek mondható a kicsi lányom mosolya, és illata. Vagy egy séta a napsütésben, vagy esetleg, és kérlek ne nevessetek ki, Harry Potter. Szeretem a meséket, és imádok álmodni. Imádom mikor eltűnik a zajos , idegesítő valóság, és valami varázslatos világba csöppenve csak egy kicsit elszakadhatok az igazi mindennapi gondoktól. A gyermekeim többnyire jó hangosak, és nincs könnyű dolgom ha magányra lenne szükségem, de bevallom azért mégis ha nem is a szó legszorosabb értelmében nagyon sokszor vagyok magányos. Annyi mindent szerettem volna tenni az életben, olyan sokszor éreztem azt, hogy valami másra teremtett az ég mint arra amit épp csinálok.(Nem az anyaságra gondolok) Minden ember egy csoda, és mindenki tehetséges valamiben. (erre anyukánk a tanú! ) Mindenki gyönyörű valakinek, és mindenkinek mindig mosolyognia kellene. Ma bementem egy boltba vettem egy üveg ice teát. Bár az ég borús, de mit számít ha élhetünk :) Szóval kértem a teát, és egy csomag kekszet ami összesen 370 Ft volt. Elkalandoztak a gondolataim, és csak 200 Ft - ot adtam a csajszinak, aki úgy nézett ettől rám, mint aki azonnal elő kap egy katanát, és nekem annyi is. Mi van az emberekkel???
Miért nem tudnak örülni semminek? Gyerekként minden kis vacaknak örülünk, és egy gomb is örömet szerez, ha csak kicsit különlegesebb a többinél. Felnőve pedig .....
Hová is lesz a hit, remény, és tündérpor? :)
Valamikor a kezdetekben még a legkomolyabb, és legfélelmetesebb ember is játszott. Valamikor régen a tanárnéni babázott, az igazgató bácsi autóval játszott, a doktorúr kardozott, és lehet, hogy épp az igazságért harcolt a legkeményebb politikus is. Valamikor régen, mikor még anyu karja volt a legbiztonságosabb, mindenki őszinte, és szeretni való volt. Mitől kell, hogy elmúljon ez a csoda? Kell- e egyáltalán ? Anyu azt mondja mindig nekem, te soha nem fogsz megkomolyodni? Sajnos jó úton haladok, hogy de. Ha van olyan aki esetleg kisegítene egy marék tündérporral, vagy megmutatná mit ne tegyek, hogy kemény, kegyetlen, és semmit nem látó felnőtt legyek, akkor ő lesz a legnagyobb becsben tartott barátom.
A lányomnak fogszabályzót csináltattunk. Nagyon haragszik érte, hisz ő nem tartja ezt túl szépnek, és 15 évesen ez érthető is. Sajnálom, néha mégis kell, hogy láthassam amit ők még nem. Minden szülőben meg van az az adottság amit a gyerekek olyan nagyon gyűlölnek, hogy látjuk a jövőt. :)
-Meglátod elesel!
-ne csináld mert megvágod magad!
-ettől neked később jó lesz!
Na persze , de kit izgat a később?
Igen igaza van. Mindig csak az aggódik, aki hiszi, hogy képes helyes döntéseket hozni, aki képes arra, hogy akkor is tisztán lássa a következményeket mikor még meg sem történtek. A felnőttek
De akkor vajon miért szenvedünk mégis olyan nagyon sokat?
Ha látjuk a jövőt, miért fáj olyan sokszor, és miért nem vagyunk boldogok?
Azt a helyet kéne néha megkeresni a lelkünkben ahol még mindig a Tom és Jerry - n nevetünk.
Kuszaság.
Amit írok az kuszaság. Miért az? Mert felnőtt vagyok. Egy összezavarodott, kissé magányos felnőtt . Ha adhatnék tanácsokat azt mondanám, minden ember emlékezzen arra ki volt mikor még nem volt nagy, és "okos" ...
Én olyan valaki voltam aki megváltotta a világot, és megmentett minden jó embert. Ma magamat sem tudom megmenteni. :( és nem váltottam meg a világot. Pedig jó lett volna.
Kis mosoly mindenkinek, egy ölelés, egy puszi. Becsület, bizalom, kedvesség, és rengeteg nevetés. Ezzel lehet megváltani, de egy hang a tömegben csak cincogás.
Hit: hogy higgyük, jobb lehet
remény: remélve, hogy sikerül
tündérpor: hogy higgyünk a csodákban
Szép napot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése