JELEK!

"Letarolta a vihar az országot", írja az RTL hírek. Ezt az országot mostanában más sem éri, mint tarolás nem? Letaglózott minket a pénzügyi válság, jön a sertésinfluenza , viharok pusztítanak, még a fecskék sem térnek ide vissza. Valami nagyon nincs itt rendben velünk, és természetesen nem csak velünk. Azt írják, hogy augusztusra elkészülnek az influenza elleni oltóanyagok, de miért érzem úgy, hogy ez olyan ideiglenes gyógyszeres kezelés, mint a pszichiátrián. A tüneteket kezeljük, de a betegség, a valódi kór nincs gyógyítva. Igyekszünk megbarátkozni a dolgokkal, de valójában homokba dugott fejjel tűrjük ami velünk történik. Mikor gyerek voltam is voltak rendkívüli viharok, és emlékszem még egy igen erős földrengésre is Ajka, illetve Várpalota felől, ami minket akkoriban Veszprémben elég rendesen érintett. Gyerekként izgalmas, és szinte hihetetlen élmény volt érezni ahogy megmozdul a föld, de szerintem ma nem találnám annyira viccesnek mint akkoriban. Ahogy a viharok, a jég ami az égből esik is inkább rettegéssel tölt el néha, és azon tűnődök mikor látom mit tesz a földdel a természet, mi marad vajon a gyerekeinknek, és az unokáinknak. Ha egyáltalán marad majd valami.
Ámulva figyelem a tomboló szelet, ami valójában olyan szépség, hogy azt leírni nem is nagyon lehet. Valami sokkal hatalmasabb mint amin az ember valaha is uralkodhat. Kis porszemek vagyunk, és elfúj minket a szél.
Több erőfeszítéssel kellene vigyázni a helyre ahol élünk, mert nem tűnik hálásnak a természet a pusztításainkért. Anyagi érdekek miatt folynak a harcok, és emberek halnak meg gondatlanság, felelőtlenség miatt, de ki fogja számon kérni a világot a pusztításért, ha ez mind csak válasz a mi hűtlenségünkre a természettel, az otthonunkkal szemben. Vajon hová költi majd a pénzét aki most írtja az erdőket, öli az állatokat, és hol fog élni az aki a saját érdekeit lesve másokat pusztulni hagy. Vajon nem pusztul- e majd önmaga is a többi pusztítóval, és temeti maga alá a világ a hálátlant.
Emberek, állatok halnak meg, és a nyakunkon van talán egy újabb kór ami elől nem menekülhetünk. Magyarország nem fél. Az emberek itt úgy élnek mint valami mesében. Nem nyílik ki a szeme senkinek, és nem látják azt amire már rég oda kellett volna nézni. A nagyvállalatok nem készülnek járványokra, és nem vigyáznak a dolgozóikra. Megkérdeztem a lányomékat felvennék- e a maszkot ha Pécsre ér a járvány. Azt mondták dehogy égetem magam vele. Majd ha mások is. Többek közt ettől van veszélyben itt mindenki. Nem mondom én, hogy rettegjetek, de igenis félni, félteni kell, mert egy egészséges félelem ilyenkor életet menthet!
Bármi van is, mi csak éljük a csendes kis Magyar életünket, tűrve, és remélve, hogy bármi lesz is, a világ nincs ellenünk. Mi halk Magyar emberek nem ártottunk senkinek, és nekünk sem árthat senki. De vajon tudja ezt az egész világ?
Tudják a vírusok?
Tudja a föld, és tudja a világegyetem ?
Én félek. Nem magamat féltem, hanem azokat, akiket szeretek. Félek, hogy a családom, a gyermekeim, a barátaim, és a barátaim gyermekei nem láthatják majd milyen lesz a föld 10, 20 év múlva. Félek, hogy hírhedt járvány pusztította történelem leszünk a tankönyv lapjain, de még jobban félek attól, hogy nem lesz tankönyv, nem lesznek lapok, nem lesz ember aki olvashatná őket..
Nem tudom mi kellene ahhoz, hogy mindez ne váljon valóra, csak azt tudom, hogy nem véletlen háborog a föld. Ez jel!