Otthon végezhető munka :)

Olvastam.
Tegnap egész este ezzel foglalkoztam. Otthon végezhető munka. Nem is kell mondanom, hogy tele van vele minden. Mintha ebben az országban rajtam kívül mindenki tudná, hogy kell meggazdagodni, és mitől leszünk milliomosok. Nem értem, hogy nem veszem észre a lehetőségeket. Körül néztem mindenfelé, nem kell mondjam hány lehetőség volt arra, hogy heteken belül gazdag legyek, és 3-400 ezres jövedelemre tegyek szert. Elbénáztam valamit, mert nekem ez nem jött össze. Nem tudok mások hátán meggazdagodni, és nem is akarok. Szerintem nem is menne a dolog, de mindegy. Engem mindig olyan dolgok kötöttek le, ahol segíthetek másoknak, és nem azok ahol elvehetek másoktól, vagy ez az ember befűzős dolog. Ez nem hangzik túl jól, de most, hogy a fenébe beszéljek rá valakit valamire, ha én magam sem hiszek igazán benne. Nem egyszerű, mert közben lehet, hogy a lét a tét. :)
Nem lennék jó politikus, vagy én lennék a legjobb a világon, mert soha nem tudnék olyasmit ígérni az embereknek amit valójában nem, vagy csak részben kaphatnak meg. Nem azt jelenti, hogy soha nem hazudtam. Nem vagyok tökéletes, messze nem, csak annyit, hogy én hiszek az emberekben, sokszor nem is értem miért, olyasmit igyekszek kívánni másoknak amit magamnak is kívánnék. Azt olvastam egyszer a legjobb módszer az üzletkötésre, hogy a magunk szemszögéből nézzük meg a dolgokat, és lépjünk át a korlátainkon. Ha valamit nem akarnánk megvenni, gondoljuk át minket, mivel lehetne rábeszélni. De ez nem csalás?
Dolgozni valamikor azt jelentette persze a pénzkereset mellett, hogy valamit adunk magunkból. A fizikai erőnket, az intelligenciánkat, "vért verejtéket" :) szóval munkát. Én nem tudom még ma sem mit adhatnék, úgy érzem rengeteg dolog érdekel, és nagyon szívesen megtennék bármit , hogy ezt adhassam. Van azonban valami ami elvette kissé a kedvem.Elég sokáig dolgoztam valakinek, sőt tulajdonképpen helyette. Nagyon szívesen tettem, sok olyan embert ismertem meg, aki azóta is közel áll a szívemhez. Imádtam a munkát, és igen, úgy érzem mindent beleadtam magamból. Aztán egy nap rájöttem, hogy rajtam is éppen úgy áttaposott valaki mint azokon az embereken akik évtizedek után veszítik el az állásukat. A " hölgy " akit nem nevezhetek a főnökömnek, mivel messze nem volt az, annyit mondott a felmondásomra , mindenki pótolható.
Miért jöttem el? Mert valami a gyomromban egyszer csak azt mondta, hogy a becsületem, és azok becsülete akiket szeretek fontosabb mint ez a munka. ( azok akiknek a becsülete érdekelt, le sem tojták a hozzáállásomat!) Nem érthetik igazán miről beszélek, de annyi biztos, hogy a mai világban ez nem számít. Az aki becsületes, és aki a lelkét adja valamiért nem érhet el sikereket. Felkerül a csúcsra, jó úton afelé amerre menni kívánt, és másnap reggel mint egy rémálomban úgy ébred mintha soha nem is járt volna arra. Megérte- e? Igen. Nagyon is megérte. Sok pozitív után megtanultam kételkedni másokban. Sajnos ez is pozitívum. Visszatérve a kezdetekhez, otthon végezhető munka.
Nem tudom. Keresem önmagam, csak valahogy olyan fél információm van az élethez. Most elárulok egy titkot, ami a szívem mélyén van. Én író szeretnék lenni. Nagyon szívesen lennék mondjuk újságíró. A baj, csak az, hogy valami azt súgja nem felelnék meg a követelményeknek.
Gyerekként rendőr vagy színésznő akartam lenni. De ki nem :)
Dolgoztam színházban, voltam modell "erre nem vagyok büszke! " kicsit voltam "tanár",picit szervező, kereskedő, voltam csavargó, és vagyok anya.
Közben egész életemben az emberek érdekeltek, a gyógyítás, a természetgyógyászat, az ember lelke, az, hogy mit miért teszünk, és kinek merre visz emiatt az útja. Mióta írni tudok mindent leírok. Persze ez nem volt állandóan szerencsés. Anyukám ismerte az összes titkomat. Azt hiszem nem is az írás az, ami leginkább vonz, mint a szó az emberekhez, amit úgy érzem ki kell mondanom. Remélem azért nem teljesen feleslegesen :)

Dolgozni azért jó, mert jó tenni valamit, és igenis jó érzés megbecsülve lenni, adni, és kapni valamit az élet ezen területén is. Van egy kedves barátnőm aki nemrégen még tanított, de aztán azt mondta ennyi elég! Mikor megkérdeztem miért, azt mondta, nem kellett nekik a tudás, és tanítani csak azt jó, aki tanulni szeretne. Úgy beszélni, hogy nem figyelnek rád, semmi értelme nincs. Igaza van! Dolgozni is csak az szeret igazán, akinek értékelik a munkáját. Mindenkinek kell a visszajelzés, hogy jól, és jót csinál. Így van ez születésünk óta.
Mikor találja meg az ember azt amit szívesen csinálna? Fogalmam sincs. Én még mindig keresem.

Drukkolok nektek is! A jó munka nem munka, hanem öröm, és igenis szebbé teszi az életet!