Erotika

Sokat tűnődöm rajta, hogy vajon az erotika önálló döntés része lesz, vagy a hormonjaink, a testünk reagálása egy bizonyos dologra. Nem tudom, de néha igenis elhiszem, hogy a vágy , és a szenvedély hiánya okozhat olyan döntéseket amikre az ember mondjuk nem lesz büszke másnap. Vannak olyan éjszakák amiket átmulatunk, és vadul élvezzük szabadságunkat, vagy vélt szabadságunkat, és reggel nem nagyon tudjuk feldolgozni, hogy vajon mit miért is tettünk előző éjszaka. Nem feltétlen rossz ember aki csal , vagy forgószélként élvezi az estét, inkább előfordul, hogy magányos, és lassan hihetetlenül türelmetlen, arra várva, hogy valaki mellett ha csak egy pillanatig is még élve , élőnek, érzőnek, szenvedélyesnek , és gyönyörűnek érezze magát. A vágy. Van mikor elsöpör, letaglóz, és nem tűri el a nemet.
Olyankor ki tud vajon nyugodt, békés, és türelmes lenni. Hihetetlen, de természettől függetlenül van olyan, hogy az ember nemet mond. A vágyat haza viszi, az ajtót becsukja, és arra ébred reggel, hogy nem tettem semmi rosszat, de vajon miért is nem?
Mi tart vissza egy amúgy magányos embert a szerelemtől, és a szenvedélyes éjszakától?
Nem tudom. Talán a félelem attól , hogy kiszakadjunk a saját unalmas, hétköznapi életünkből. Nem merünk többé élni. Nem kötelező semmi. A sorsom én választom , a magam ura vagyok, és igenis én döntöm el, hogy ki adja nekem az újabb levegőt. Ki legyen az, aki felébreszti bennem a vágyat, és megmutatja, hogy a döntéseim igenis az én érdekeimet szolgálják, hogy nem csak valaki vagyok akit használnak, hanem én vagyok aki kell. Nem lehetek egy éjszakás kalandja senkinek, mert arra az érzésre vágyom mikor nélkülem összeomlik a világ, és én vagyok aki kitölti az álmokat, és az érintés nem csak valakinek, hanem csak nekem szól. Nem akarok egy lenni, és nem akarok emlék lenni. Nem leszek akárki, és nem leszek cuki történet a polcokon. Én , én vagyok. Emlék csak akkor leszek, ha volt emlék amire emlékezhetek.Ez nem lehet AZ EGYIK NYÁRI ESTE.
vajon mikor lettünk elég öregek, és érettek, hogy észrevegyük a szerelem, és a szenvedély nem azonos a szexszel?
Nem tudom baj, vagy szerencse- e , hogy kinyílik a szemünk, de most nyugodt lélekkel állíthatom, van olyan , hogy okosan döntünk, csak elég évet kell megélni, és elég időt kell tölteni a világban hozzá. Aztán aludhatunk békésen tovább, míg jön valaki aki feltépi az álmainkat, és meg akarja újra mutatni, hogy még szép vagy, gyönyörű, még kellesz, még mindig van miért kimenni az utcára, hogy jó élni. Akkor lesz egy esély arra, hogy tanulva az előző példákból újra kimondhassuk, nem! és belehaljunk megint egy kicsit.
Miért nem? Erre nálam sincsenek válaszok. Talán mert valójában tényleg nem normális az ember. Saját magát ítéli magányra, és bár semmit nem fogad el hangosan, a veszteségeit glóriaként viseli a feje felett egy életen át. Mi hát a helyes döntés egy édes éjszakán? Erre nincsenek válaszok, és soha nem is lesznek talán. A fejünk vagy a testünk dönt-e nem tudom, de reggel mikor a nap első sugara beragyog az ablakon világossá válik mit kellett volna tennünk. Vagy éppen az, hogy mit nem.