Tegnap elmentél kiscica, és nem hittem volna, hogy ezt fogom érezni, de majdnem bele szakadt a szívem. Mindenki azt gondolja rendkívüli helyet foglalsz el a szívemben, és be kell valljam ebben van némi igazság, ha abban nincs is, hogy nem egyformán szeretlek benneteket. Itt vagy a mosolyoddal, és a kedvességeddel, azzal a mindenkit padlóig nevettető humoroddal, a lakás zord kietlen , és fagyos ha nem vagy benne. Üresek az esték nélküled, és keserűbbek a nappalok is. Bőgnöm kell ha arra gondolok, hogy nem vagy itt, és nem szólhatok hozzád, vagy nem bohóckodsz kicsit amivel mindig szebbé, és boldogabbá teszed a hideg hétköznapokat.
Hiányzol!
Nagyon szeretlek, és várlak haza! Addig is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése