Sikertelen!

Van úgy, hogy semmi nem sikerül. Nem tudom elgondolkodott- e már valaki rajta, én naponta többször is, hogy mi a titka a sikernek. Azt hiszem igazam van ha azt mondom a karma. Egyszerűen nem tudom elhinni , hogy az emberek többsége semmit nem tesz érte, mert én is igyekszem, megteszem amit lehet és valahogy mégis mindig hegyekbe ütközöm. Afféle megmászhatatlanokba. Nem gondolnám, hogy van olyan ember akibe semmi tehetség nem szorult, szerintem egyszerűen rosszkor vagyunk rossz helyen. Rengeted dolog foglalkoztat és igyekszem nem felületessé válni de néha mégis azt érzem egy helyben topogok. Mintha láthatatlan lennék. Eléggé befordult gondolatok ezek pedig nem érzem magam annak, csak kitörni vágyik belőlem valami megmagyarázhatatlan. Éljük az életünket lehetőségeinkhez képest de én többet szeretnék mint egyszerűen csak élni. Írok ebbe a blogba remélve, hogy nem csak magamnak teszem mert a gondolat, hogy esetleg valakit érdekel a mondanivalóm rendkívül sokat jelentene nekem. Kíváncsi vagyok az emberekre és érdekel mindenki véleménye, de mintha senki nem érne rá kimondani. A hétköznapokat fel lehetne dobni csak össze kéne fogni, hogy a dolgok változzanak kicsit. Én munkát keresve kerültem egy fanyar kanyar segítségével ebbe a blogba és igyekszem életben tartani, hogy miért azt senki ne kérdezze mert már magam sem tudom. Valóban van értelme annak, hogy ha senkinek nem mondhatom, mindenkinek elmondom. Az az elkeserítő ha senkit nem érdekel. Mondhatnám, hogy rengeteg lehetősége van az embernek más irányba terelni az életét csak nem tehetem, mert én évek óta helyben járok. Most rátaláltam a lehetőségre, hogy legalább kommunikáljak valakivel erre milyen meglepő magamban beszélek itt is. Azon tűnődtem ennél jobban ,hogy lehet feldobni egy blogot, hogy oda figyeljen rá valaki mert így egyedül eléggé uncsi, ha van valakinek jó ötlete szívesen fogadom. Nem nagyon ismerem a lehetőségeimet , örülnék ha valaki elmondaná. Az is jó lenne ha megosztanátok velem és azokkal akik eseteleg olvassák a blogot, a bejegyzéseimhez fűződő véleményeteket, vagy esetleg elmesélnétek ha van, vagy volt hasonló problémátok vagy élményetek. Nem jó egyedül és szívesen olvasok.

ÜDV:LILLA

Megint eltelt egy nap, és megint nem volt túl vidám. A szokásos elkeserítő kilátástalanság kering a levegőben. Fárasztó így élni. Zenét hallgatok és úgy érzem Enya valóban képes híven tükrözni az ember legbelsőbb érzéseit. Szeretem ezt a zenét olyan nagyon mélyreható dalokat énekel. Maga a zene is inkább misztikusnak mint valóságosnak hat. Nem elkeserít mégsem inkább erőt ad nekem. Sokféle zenét szeretek ,de úgy tűnik az idővel az ember ízlése ebben is úgy változik, hogy észre sem veszi csak ha már hallja. Valahogy minden olyan gyorsan változik. Ma már mindet másképp látok és érzek mint akár pár évvel ezelőtt. Meglepő módon a könyveknél is vannak hasonló tapasztalataim. Kamaszként tulajdonképpen úgymond mindenevő voltam ezen a téren és bármit elolvastam ami a kezembe került. Ma már nem olvasok olyan sokat, és inkább a magamból kiragadó dolgok foglalkoztatnak. Az olyan könyveket szeretem ami nem késztet feltétlen gondolkodásra .Ezer dolgot kell naponta megoldanom és átgondolnom, jó ha van pár percem mikor nem kell súlyosabb dolgokról dönteni csak lenni és kész. Erre jó például Enya és pár kellemes vagy kellemetlen regény, mondjuk akár Stephen King. Egy őrült gondolkodású író, felkavaró történetekkel. Furcsa de volt, hogy még tanulságot is találtam benne.A szívem mélyén mégis egy óriási utazásra vágyom ki a világ ebből a részéből valami gyönyörűséges helyre. Róma! Álmaim imádott városa.
El kell jussak oda!