2022. november 5., szombat

Vese sorvadás (parenchyma vastagság)

                                      Üdv újra kedves mindenki! 


Rég nem írtam. Nem azért mert nem lett volna miről, de olyan gyorsan történnek körülöttem a dolgok, hogy inkább időm nem volt ide ülni, és össze szedni a gondolataimat. 

                                                   VISZONT! 

Most történt velem valami amiről úgy érzem nagyon is szóra érdemes. Az, hogy , hogyan jutottam el a vesesorvadás gyanújáig, ( én így hívom, hogy gyanú, mert egyenlőre még nem volt egyéb megerősítés) majdnem lényegtelen.Covid, vagy egyéb rendszeresen visszatérő betegség, hiábavaló jelzések az orvosok felé... sorolhatnám persze , de nem erről akarok írni. Csütörtökön jártam ultrahangon a pécsi Lánc utcai rendelőben. Hosszú ideje nem stimmel valami, hosszadalmas várakozás után végre eljutottam egy vizsgálatra. Nem készültem fel arra amit mondtak, de arra végképp nem ahogy mondták. Nem vagyok finnyás, sőt gyakorlatilag mindenevő vagyok az emberi ridegség elvieslésére. Érdekesen fogalmaztam meg, de most ez van. A lényegre térek miért írok ma. Mert jó, lehet későn kapcsoltam, most ezt fogjuk rá a sokkra, de ahogy ott beszéltek velem az pontosan olyan minősíthetetlen és kegyetlen amilyen a betegség akár maga lehetne ha valóban az.Pedig a doktornő gyakorlatilag nem mondott , vagy csinált semmit. Miután lefeküdtem, hogy megvizsgáljanak már éreztem a ridegséget, de az ember ennyi idősen ehhez (szomorú de így van) hozzá szokik .Feladat, és munka vagyunk. Szóval hasi ultrahangon voltam, és mindenre számítottam csak arra nem amit, és ahogy közöltek velem. Idézem, majd szó szerint: Sorvad a veséje, csinálni kellene valamit mielőtt transzplantáció lesz a vége. Itt a papírtörlő, viszlát. Aztán már kint álltam a váróban, kezemben egy számomra értelmetlen írással, és hírrel. Tessék.. old már meg ,hisz ebbe sokan bele is halnak! Eddig tartott a hír, a magyarázat, eddig bármiféle együttérzés, vagy csak bíztatás, hogy nyugalom lehet csupán egy gyulladás ,vagy bármi. Ez nem halálos ítélet. Nem volt ilyen. Talán a hölgynek fontosabb dolga akadt mint , hogy két megnyugtató mondattal engedjen utamra. Félek-e? Nem tudom mit gondoljak. Kutatok-e a neten? Hát persze, hogy igen. Egyenlőre nem tudom mit kezdjek a hírrel, igyekszem feldolgozni , és bizakodni, hogy a legközelebbi vizsgálat alkalmával nem csupán egy elhasználódott szerv leszek, hanem egy ember. Nem szükséges, hogy kedves legyen aki közli velem a jó, vagy rossz hírt, de jó lenne ha ő is egy gyűszűnyit ember lenne.


2020. december 31., csütörtök

2020. december 3., csütörtök

Pocak és a kávé :)

Kedves történetet mesélek el. Az én csupaszív kisfiamról ,rólunk és a kávéról szól. Vagy lehet, hogy nem is a kávé a lényeg? Döntsétek el ti kedves olvasóim :) Nem vagyunk szegények a szó legszorosabb értelmében , viszont a családunk módosnak sem igazán mondható, éppen ezért talán néha kicsit nagylábon is élünk a lehetőségeinhez képest. Amúgy szerintem mindenki ezt teszi mikor éppen kicsit megteheti. Ez nem gondolom, hogy baj lenne, hiszen az élet attól teljes ha éljük azt. A párna alá rejtett dolcsik még senkinek nem hozták meg a várva várt boldogságot, kivéve talán aki megtalálta, és jól hasznosította az életében. Amiről írni szeretnék az viszont most nem a rejtett kincsek, hanem egy mások számára is jól látható érték. A szeretet, és a gondoskodás. Milyen felemelő manapság ezt már leírni is. Az önzetlen törődést nem lehet elrejteni, és nem is kell. Ezért ezt most nem kis büszkeséggel el is mesélem nektek. Tegnap elmentünk az egyik bevásárlóközpontba, hogy feltöltsük a raktárainkat decemberre. Így szoktuk. Elmegyünk hónap elején, és a legszükségesebbeket megvesszük, aztán már csak a szatyros aprólékos bevásárlás marad. Napi kenyér, tej stb. Amit most írtam fontos része annak, ami a történet lényege. A kulcsfigura pedig az én okos , kedves hét éves kifiam. Mindenekelőtt tudni kell, hogy én szeretem a kávét. Jó persze tudom, sokan szeretik a kávét, de én iszom az íze miatt, a hangulata miatt, iszom azért mert abban a pár percben bezárulhat a problémás része a világnak, és simán átadom magam a kávé érzésnek. Amúgy alacsony a vérnyomásom, így könnyedén hivatkozhatok közben erre is, nekem a kávé a mindennapjaim szerves, és kihagyhatatlan része. Elnyújtom kicsit a csattanót, mert ezt mind tudni kell hozzá, és mert mostanában minden a covid-dal foglalkozik ez pedig annál biztosan jobb. Szóval vásárlás :) Miután minden bekerült a kosárba elég magas összegre rúgott a végeredmény. Ám de, nem volt még kávé. Elmentünk hát a kávés részlegre ahol persze a férjem többnyire az árakat, én pedig az ízeket figyelem. Vannak kedvenceim. A markánsabb, keserűbb kávékat szeretem. Viszont az én kedvencem bizony elég drága. Megegyeztünk hát, hogy az olcsóbbat vesszük meg, hát az is kávé vagy mifene, és kompromisszumkész vagyok általában, még ha legbelül vágyom is a másikra. Ez persze nem mindenre igaz, de a kávéra igen. Most jön a lényeg ami miatt egy oldalas sztorit írok a blogomban. A kis pocak felháborodása. " Apa egyszerűen nem értelek! Miért nem kaphatja meg ha azt szereti? Én az anyukámnak a legjobbat akarom! Te nem? Ha egyszer neki az a finom, akkor miért kell neki olyat venni ami nem annyira? A szívem majd kiugrott ettől az édes gyerektől. Nem azért mert teljes vállszélességgel kiállt mellettem kávé ügyben , hanem mert jó gyerekem van. Jó ember!Gondoskodó, és törődik másokkal. Még morgott kicsit mellettem, mire apa is belátta , hogy bizony ezt így nem lehet hagyni, és vett nekem egy kis kiszerelésűt abból amit szeretek :) A pocak megenyhült, és azt mondta apunak " Na látod! Most örömet szeretél neki. Ugye milyen jó? Ő az én pocakom. Kérem az univerzumot, hogy ne rontsa el, mert csodálatos felnőtt lesz belőle .

2019. november 13., szerda

Óriászsákba szeretet.

Óriászsákba szeretet. Becsomagolom neked a szívemet. Belerakok gyengédet, kedveset. Bele teszem neked a napot a holdat, bele a legboldogabb pillanatokat. Megkeresem a legszebb érzelmeket, boldogságot, s boldog pillanatokból fakadó boldog könnycseppeket. Rakok bele tiszteletet, hogy téged tiszteljenek. Rakok bele erőt és bátorságot, bele teszem a legszebb legjobb világot. Bele teszem a hajnali öleléseket. Millió puszit a nózidra, hajadra, apró csókokat illatozó kis nyakadra. Leheletnyi szerelmet a kicsi tenyeredbe , ezt a zsákot adom útravalónak a kezedbe. Krisztiánnak anyától. Mert ma ő volt a múzsám

2019. július 25., csütörtök

10. szülinap

Januárban volt a blogom 10 éves. Elfelejtettem megünnepelni. Nem ünnepeltem meg azt , hogy ha akartátok ha nem , vettem a bátorságot és elkezdtem rátok ontani a gondolataimat, érzéseimet , és az életemet. Akik itt voltak és itt vannak velem azóta is azoknak köszönöm a kitartást és , hogy a blogon keresztül pl a migrén aura bejegyzéseimnél egymást is segítettétek , és erősítettétek! Csodálatos érzés volt minden alkalommal azt látni, hogy van bennetek bátorság megosztani a történeteiteket, és ahogy erőt adtatok egymásnak, és nekem is. Köszönöm mindenkinek aki hozzászólt a bejegyzéseimhez, és velem volt még ha láthatatlanul is. A blog továbbra is vár benneteket, és továbbra is : Üdvözöllek az oldalamon! Ez a blog én vagyok. Szeretettel köszöntelek a gondolataimban. Írj nyugodtan ha egyre gondolunk, és attól se félj ha más a véleményed. Én mesélek, és figyelek. http://hatborzongato.blogspot.hu/ engem itt is megtalálsz. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NEKÜNK ! :)

BAKANCSLISTA , de őszintén!

Sziasztok! Üdv újra itt, és most valamivel szebb témában mint utoljára. Vannak álmok. Nem olyan álmok amit az ember éjjel álmodik, hanem olyanok amikre egész életünkben vágytunk. Vágyak amik a legtöbb esetben csak nagyon ritkán válnak valóra. Sokszor beszélünk róla, hogy ide-oda szeretnék eljutni, de vannak olyan álmok amikre az ember valóban vágyik. Nem mert szép, nem mert mindenki azt szeretné, hanem mert a lelkében érzi valamiért oda tartozik. Vissza húzza a múltja, vagy egy megmaradt emlék előző életéből. Írtam már nektek Rómáról :) Apró gyermekként is éreztem , hogy oda tartozom, és nem nyugodhatok míg "haza" nem jutok. 47 éves vagyok, fakulnak a vágyak, mert a lehetőségek is fogynak velük együtt. Mégis az életem egy részét kiteszi az a pillanat mikor néha titokban becsukom a szemem és anélkül, hogy bármi vissza tartana egyszer csak ott sétálok a számomra létező egyetlen világ közepén. Gondoltam hát átgondolom vajon hová még? Mindenkinek van listája, nekem is van. Ha megjelenne a csodatévő
Mit is kívánnék tőle? Természetesen a gyermekeimnek nagyon hosszú boldog életet, ez nem kérdés. Azt, hogy az ő álmaik gond nélkül váljanak valóra. Itt sem arról van szó, hogy ugyan már mindenki ezt kívánná! Én ezt kívánom! Aztán jöhet a https://www.youtube.com/watch?v=3st-Hai1y54 :) igen ! A világbéke! Föld megmentése, és sajnos sorolhatnám. Szomorú, hogy ennyi kívánságunk lenne. Ha a világ rendben lenne, közel sem lenne ekkora listánk, na de van. Nézzük akkor mire vágyom én . RÓMA ! Álmaim netovábbja a csodálatos Róma .
NIAGARA
Világítótorony ! Igen ! Nagyon szeretnék látni egy világítótornyot !
Egyiptom!
És nem utolsó sorban , számomra a világ legszebb jelensége, csodája: AURORA BOREALIS
Bakancslista! Ti mire vágytok? Van listátok? Ha egy percig elgondolkodtok azon, hogy hová repíthetne benneteket egy varázslat, akkor hová repítene?Milyen álmaitok vannak ami nem pénz, érték, autó, vagy bármi más ami a hétköznapi földi élethez köt benneteket? Mire vágytok amit látni, szagolni, érezni szeretnétek? Ami egy emlék marad a zsigereitekben. Mire vágytok ami után úgy éreznétek igen, így lettem egész ezen a földön. Mi az ami betölthetné az üres részt a szívetekben a lelketekben? Az én üres részem RÓMA Mi az utolsó kívánság? A legutolsó a listán ? : Elszállni a szélben Róma felé :) Ha van egy percetek, írjátok le . Sokan olvassátok a blogom a fejfájás, aurás migrénnel kapcsolatban. Amit nagyon köszönök, hiszen megtiszteltek az érdeklődéssel, és segítetek egymáson is. Most azt kérem írjatok szép dolgokról is. Ami nem fáj, hanem boldoggá tesz benneteket. Írjátok le amellett, hogy az első kívánság fájdalom nélkül, és félelem nélkül élni, mi lenne ami ez után jön? Mi a ti listátok?

2019. július 4., csütörtök

Angolul beszélgessünk :)

Átkutattam az internetet, és bármennyire is könnyűnek tűnik, mégsem az, hogy találjak legalább egy normális embert akivel lehetne angolul beszélgetni. Szóval arra gondoltam talán akad olyan az olvasók között aki tud segíteni nekem ebben. Angolul tanulok, és jövőre érettségizem.(remélem sikeresen :) ) Beszélgetni szeretnék, de nem egy témára szorítkozva.Akikkel sikerült beszélgetnem eddig Angol anyanyelvű emberek "segítségével", Lassan bármelyik angol lányt el tudnám csábítani, de nem hiszem, hogy ez lenne az érettségin a cél. A Trónok harcát is majdnem betéve tudom, tehát ha szóba kerülne némi középkori gyilkosság vagy sárkányok, gonosz királynő és kivégzések talán azzal is elboldogulok. Itt is az lehet a gond, hogy talán királynőre lenne esély, de biztos, hogy nem ebben a formában. Nagyon nagy szükségem lenne arra, hogy szóban is tudjak valakivel beszélni, de erre úgy tűnik elég csekély a lehetőségem. Szükségem van rá, hogy meg merjek egyáltalán szólalni egy olyan nyelven, amiről az agyam lassan elhiszi, hogy nem valami tünde nyelv amit csak én értek, hanem valóban létezik :D Röviden! Kérlek benneteket ha van valaki akinek lenne egy kis ideje beszélgetni az élet kis, és nagy dolgairól angol nyelven. Pl skype vagy messenger, írásban , szóban, akkor írjon nekem. NEM TANÁRT KERESEK! Beszélgetni szeretnék, átlagos dolgokról, kedves emberekkel! ANGOLUL! :D Nekem az sem baj ha neked sem megy olyan jól, majd jókat nevetünk. Hogy nincs aki kijavítson? Majd nevetünk azon is, a lényeg, hogy szólaljunk meg, és valósággá válik :) Köszönöm előre is ha valaki segítene nekem ebben!

2017. augusztus 6., vasárnap

Egy csepp figyelem

Ez a bejegyzés nem most íródott, és mivel akkor úgy tűnt nincs igény arra, hogy felolvassak , sajnos lemondtam a lehetőségről. Pedig ahogy ma kiderült, igenis van rá igény. A facebook-on találkoztam egy hirdetéssel, ahol felolvasókat keresnek, vakok, gyengénlátók, illetve diszlexiások számára. Olyan emberekről beszélünk akik kimaradnak az olvasás adta csodálatos élményből , hogy saját fantáziájukat használhassák egy alkotás feldolgozásához, megéléséhez. Tiszteletreméltó kezdeményezés ez egy fiatal embertől, akinek támogatókra van szüksége ehhez a nem mindennapi projekthez. Én is , és mindannyin tudjuk, hogy úgymond tele van hangos könyvekkel az internet, de úgy vélem segítségből egyszerűen soha nem elég. Aki nem érezheti a könyv nyújtotta csodát, annak lehetőséget kell nyújtani arra, hogy minél több irodalmi alkotáshoz juthasson hozzá. Segítség ez azoknak a gyermekeknek is akik bár szeretnének olvasni, de betegségük miatt ez a lehetőség nem adatik meg számukra. Akár egy mese, akár vers, vagy akár éppen az iskolai anyag hallás után való megértése, megtanulása a cél. https://www.facebook.com/helle.maximilian?fref=ts Kérlek benneteket , akár felolvasónak, akár támogatónak , keressétek őt. csodás napot mindenkinek! Lilla
Van egy testvérem. Gondolom ez senkinek nem okoz nagy megrázkódtatást, sok ember van így ezzel, és mégsem kezd bele egy blog bejegyzésbe miatta, hacsak nincs valami olyan ami miatt pont a testvére ihletné meg.
A várakozásokkal ellentétben nem szeretném a bátyámat bántani! Ezt fontosnak tartom leszögezni, és azt is, hogy ez az írás csak átvitt értelemben szól róla. Épp annyira róla, mint arról a több ezer emberről aki hasonlóan éli az életét mint ő.
A testvéremnek nagyon rossz a szeme. Ő majdnem vak. Mikor gyerekek voltunk , kamaszkorunk küszöbén, felkerült Budapestre a Vakok és Gyengén látók Intézetébe.
Nagyon szerettem volna meglátogatni, és fel is vitt engem magával a kollégiumba. Nem szeretnék megható és könnyeket fakasztó történetet írni, olyan helyre kerültem ahol én voltam a szánni való és nem azok az emberek akik ott éltek.
Félve mentem be az intézetbe mert nem tudtam vajon hogy kezeljem a helyzetet, én is mint az emberek többsége azt gondoltam valamiért sajnálatra méltó beteg emberek körébe fogok kerülni. Nem így volt.
Soha még ilyen kedves odaadó és boldog " családot" nem ismertem. Szülinapi buli miatt mentem fel, és ez a buli olyan rendkívüli volt amilyenre nem emlékszem azóta sem, és valószínűleg nem is lesz többé az életemben ilyen. Első pillanatban olyan voltam mint egy kívülálló de nem azért mert ők egy percig is annak tartottak volna. Én éreztem magam annak.
Rögtön befogadtak a kollégium lakói, és én azonnal a szívembe zártam minden ott élő embert.
Csodálatos emberek!
El sem tudom mondani milyen sokat adtak nekem és szavak nélkül is megértettem, hogy a fogyatékosságuk nem betegség, ők megtanultak ezzel élni, és boldogan élnek. Sajnos az a baj, hogy az emberek többsége valahogy figyelmen kívül hagyja, hogy minden talpraesettségük ellenére a vakok és gyengén látók egy látó világban élnek és annak aki hibátlanul lát, az a természetes hogy segítség nélkül éli az életet. (pedig valójában sokkal több segítségre lenne szükségünk) a látó ember ezerszer többet vak, mint az aki vaknak született.
Segítség!
Nem kell sokat tenni, hogy egy ember embernek, fontosnak, vagy egyszerűen csak a társadalom tagjának érezze magát.
Ha látod valakin hogy segítségre szorul csak mozdulj még ha a munkából késel is el, és segíts neki. Az, hogy átkíséred az úton, hogy felveszed ha leejtette... hogy felsegíted ha elesett vagy átadod a helyed a buszon, villamoson, olyan apró pillanat az életedben, hogy neked szinte említésre sem méltó. De annak akin segítettél lehet, hogy megváltoztatja az egész napját.
Nem kellene , hogy így legyen!
Bizony nem. A segítségnek természetes kell lennie és a rászorulónak azt kellene érezni, hogy mindig 100%-os biztonságban van. Ne legyen ünnepnap , hogy át tud menni az úton. Mitől lennénk emberek , ha nem attól hogy fogjuk egymás kezét ha szükség van rá, és szavak , köszönet nélkül segítünk.
Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy bár szegény ember lévén anyagi segítséget nem sokat adhatok, de ahol tudok mindig nagyon szívesen segítek mindenkinek. Ha a gyermekeim kinövik a ruhájukat oda ajándékozom azoknak aki nem tudják megvenni: gyermekjóléti szolgálathoz vagy a Karitasz-hoz kerülnek. Ezt bárki megteheti, mert minden városban van ilyen, csak egy telefon megtudni, hogy hol.
Manapság azon "dolgozgatom" itthon, hogy meséket, és verseket mondok fel mp3- és hasonló formátumban , azt pedig a blogomban elhelyezem: http://lillakepek.blogspot.com
Ezt kicsi gyermekeknek készítem, illetve elsősorban vak, és gyengén látó gyermekeknek.
Nagyon szeretnék örömet szerezni valakinek, és szeretnék a magam módján egy kicsit többet segíteni. Tudom, hogy tele van az internet letölthető filmekkel zenékkel és hasonló cd- mesékkel, de akkor is azt gondolom talán egy - két kis embernek én is örömet szerzek majd. Ha csak egynek, már az is megérte.
Megkérek mindenkit, hogy ha ismer olyan gyerekeket akiket érdekelne ilyesmi , vagy bármi kérés lenne, akár felnőtteknek való tartalommal, mondjuk gondolok itt kötelező olvasmányra! Vagy versekre, könyvekre, írjon nekem, vagy vezesse hozzám, mert én nagyon szívesen segítek ha tudok.

2015. május 3., vasárnap

Migrén aura

Kedves látogatók, olvasók :) Megjegyzés érkezett, hogy kissé titokzatos a blog sorsa, és kezelése, ezért gondoltam ismét fellebbentem a fátylat az amúgy nem létező titokról, én is itt vagyok. A nevem Lilla, és a blog az én néha összeszedett, néha totálisan szétesett gondolataimat tartalmazza. Tíz éves korom óa küzdök migrénnel, és a blogban mint minden egyebet ami az elmúlt pár évben a lelkemet nyomta, megosztottam veletek ezt is. Nagyon megtisztelő, hogy azóta is látogatjátok, olvassátok az oldalt, köszönöm szépen. Örülök, hogy felkelthettem a figyelmeteket, vagy akár a bejegyzésekkel a segítségetekre lehettem. Mikor leírtam , hogy pár éve nálam is megjelent az aura sokan elkezdték megosztani az oldalon saját történetüket, illetve elkezdetek tanácsokat adni egymásnak. Azt gondolom ezeknek a blogoknak valójában éppen ez a feladata. Segítünk egymáson akár azzal,hogy ki tudjuk beszélni a dolgokat, érezzük nem vagyunk egyedül a bajban, illetve talán ide talál valaki valóban hozzá értő, és megnyugtatással szolgálhat azoknak akik eddig rettegtek az ismeretlentől. Mint minden betegség a migrén is alattomos, és úgy vélem kellően rémisztő is. Ha segíthettem akár csak abban, hogy megnyugodjon aki ide tévedt, már megérte írnom. Továbbra is szeretettel várom, és olvasom írásaitokat, és bármi kérdés lenne felém, csak bátran!!
ÉN ITT VAGYOK :)

2014. december 22., hétfő

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK NAGYON BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

2013. szeptember 27., péntek

Glutén ...???

Migrén aura..migrén. Azon tűnődtem a fejfájások okát merre lehetne még kutatni. Front, folyadékhiány,szem romlása stb majdnem mindenki által ismert okok. Sokan pedig csak átsuhanunk a kérdés felett, hogy mi fejfájósak vagyunk, és ennyi. Mi van ha allergia? Nem mintha nem gondoltam volna az elmúlt 30 évben erre is, de valójában soha nem foglalkoztam vele igazán . Ma épp erre akadtam rá a startlapon, és elgondolkodtam. Miért? Mert a glutén érzékenység összes tünete felismerhető az életemben.Lehet, hogy megvan az ok a sokszor szűnni nem akaró fejfájásomra? Vagy igen, vagy nem. Azt gondolom érdemes néha kutakodni, hátha van válasz. Nem veszem készpénznek a dolgot, de úgy döntöttem egy meccset megér, hogy kizárjam a lehetőséget.Akkor ezt most tesztelem. http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20130927/glutenerzekenyseg-tunetek/#a3

2012. január 14., szombat

Mi kell a boldogsághoz?




Minden rendben. Vagyis, mindennek rendben kellene lennie. Úgy tűnik helyre áll az életem, és akár boldog is lehetnék, de mégis úgy érzem valami nem stimmel. Mi az amitől az ember igazán élvezi az életet? Van egyáltalán olyan, hogy felhőtlenül boldog valaki? Gondolkodom, és azt mondják ne tegyem. Fogadjam el olyannak a dolgokat amilyenek, és próbáljak meg örülni annak ami van. Igyekszem de mintha néha ez sem lenne elég. Mi van az emberben amitől mindig minden kevés neki? Millió kérdéssel a fejemben élem az életet, és válaszokat keresek olyan dolgokra amikre talán nincs is magyarázat. Döntések tömegét hozzuk meg naponta, és számolnunk kell azzal hátha rosszul döntünk. Lehet-e előre látni valaminek a következményét, vagy a döntéseink közben de kizárólag közben igenis azt hisszük ez így helyes, és biztosan az fog következni belőle amit hiszünk. Szeretném azt hinni, hogy tudom, hogy kell élni, és bízni abban, hogy mindig, a lehetőségeimhez képest MINDIG jól döntök.
Sokat gondolok a jövőre, és arra mi lesz vajon velem. Mi lesz azokkal akik olyan nagyon fontosak nekem. Fog-e változni az élet negyvenen túl, és mi lesz ha nem bírom majd elfogadni ezt a változást. Mindig ilyen voltam, zavaros, és kicsit elveszett. Keresem a helyem a világban ahogy azt gondolom mindenki más is teszi, de van - e olyan, hogy helyem, és ha van, akkor pontosan behatárolható , hogy merre? Mit tennénk ha vissza forgathatnánk az időt, ezzel az ésszel , és tapasztalattal amivel most élünk. Meglehet ha változtathatnánk soha még ennyi időre sem lennénk boldogok. Tudatos élet...azt olvastam van olyan, hogy tudatos álom. Valaki lefekszik , és azt álmodik amit szeretne. Hol marad az izgalom ha előre pontosan megtervezett beszabályozott életet élünk? de így??? Túl sok félelem van bennem, és túl sok vágy az izgalomra, a szenvedélyre. Olyan dolgokra vágyom ami pillanatnyi helyzetemben elérhetetlennek tűnik. Tiszta tudatra. Gondolok arra, hogy szeretném ha egy síkon mozogna bennem az érzelem, és a tiszta gondolkodás. Megfelelő válaszokat adni a kérdésekre. Akár azokra is, amiket én teszek fel magamnak.
Olyan világban élünk ahol az anyagi, és az érzelmi élet kettévált. Minden a pénzről, és a jólétről szól, közben pedig minden ember megfeledkezik valamiről ami ennél sokkal fontosabb. Elfelejtik, hogy kell egymást szeretve boldogan élni. Mit jelent a pénz ha nincs kinek szenvedélyesen a szemébe nézni, nincs akit átöleljen az ember, nincs aki izgatottan haza várja. Mit ér a pénz ha egyedül magányosan öregszel meg, és nem fogja a kezed senki. Mit ér? Nem ér semmit. A boldogság nem vásárolható meg. Pénz nélkül nincs boldogság, hisz csak anyagi gondokkal foglalkozunk, értem én, de boldogság nélkül mit ér a vagyon, ha az életed végén csak a munkádra emlékezel, ha öregen , fáradtan lecsukod a szemed, és nem lesz senki aki még utoljára a füledbe súgja -te voltál az életem!
Meg kell ragadni mindent ami segít, hogy egyensúlyba hozzuk az életünk, és minden oldalról élvezhetővé váljon. Az egészséges élet nyugalom, szeretet, biztonság, anyagi biztonság, és sok- sok mosoly.
Talán én már tudom merre menjek, de vajon mi zavarja még mindig össze a gondolataim, az érzéseim? Miért félek még most is eldönteni, hogy rábízom magam a sorsomra, és hagyom magam kicsit igazán
ÉLNI.
Figyeljék csak meg az élet csak annak egyszerű aki nem vacillál túl sokat, csak dönt, és megy amerre a szíve súgja :) Egészségtelen ennyit gondolkodni , a túl sok logikázástól az ember csak zsákutcába fut. Tudom én, de mit tehetek? Ilyen lettem ... Azt hiszem ebben a blogban igyekszem kimondani, és megvilágosítani magam arról, hogy mit is kellene tennem.
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek :)

2011. december 28., szerda

Magdinak!


Te vagy a mindenem. Része az életemnek, a lelkemnek. Nincs olyan erő ezen a földön, és aztán sem ami ezen változtatna. Szeretlek! NÉLKÜLED ÉN SOHA NEM LEHETEK MARADÉKTALANUL BOLDOG!MIATTAD VAGYOK JOBB, OLYAN VAGY NEKEM MINT EGY TISZTA TÜKÖR. HA ÉN MÁR NEM LÁTOM A HIBÁIM, TE MEGMUTATOD ÚGY, HOGY NE FÁJJON. NÉLKÜLED SEMMI NEM VAGYOK, MERT TE VAGY A MÁSIK FELEM.

Bocsáss meg nekem ha néha nem figyelek eléggé !
Szeretlek!

2011. december 21., szerda

Zsolti Boldog születésnapot kívánok!



Legdrágább barátomnak a távolba, mert tudom ez a dal közel áll a szívedhez. Kívánok minden jót amit csak lehet, olyan boldog életet amiről csak álmodik az ember. Egészséget, boldogságot, szerelmet. Légy nagyon boldog!!

Szeretettel, tiszta szívből!