Vese sorvadás (parenchyma vastagság)

                                      Üdv újra kedves mindenki! 

Rég nem írtam. Nem azért mert nem lett volna miről, de olyan gyorsan történnek körülöttem a dolgok, hogy inkább időm nem volt ide ülni, és össze szedni a gondolataimat. 

                                                   VISZONT! 

Most történt velem valami amiről úgy érzem nagyon is szóra érdemes. Az, hogy , hogyan jutottam el a vesesorvadás gyanújáig, ( én így hívom, hogy gyanú, mert egyenlőre még nem volt egyéb megerősítés) majdnem lényegtelen.Covid, vagy egyéb rendszeresen visszatérő betegség, hiábavaló jelzések az orvosok felé... sorolhatnám persze , de nem erről akarok írni. Csütörtökön jártam ultrahangon a pécsi Lánc utcai rendelőben. Hosszú ideje nem stimmel valami, hosszadalmas várakozás után végre eljutottam egy vizsgálatra. Nem készültem fel arra amit mondtak, de arra végképp nem ahogy mondták. Nem vagyok finnyás, sőt gyakorlatilag mindenevő vagyok az emberi ridegség elvieslésére. Érdekesen fogalmaztam meg, de most ez van. A lényegre térek miért írok ma. Mert jó, lehet későn kapcsoltam, most ezt fogjuk rá a sokkra, de ahogy ott beszéltek velem az pontosan olyan minősíthetetlen és kegyetlen amilyen a betegség akár maga lehetne ha valóban az.Pedig a doktornő gyakorlatilag nem mondott , vagy csinált semmit. Miután lefeküdtem, hogy megvizsgáljanak már éreztem a ridegséget, de az ember ennyi idősen ehhez (szomorú de így van) hozzá szokik .Feladat, és munka vagyunk. Szóval hasi ultrahangon voltam, és mindenre számítottam csak arra nem amit, és ahogy közöltek velem. Idézem, majd szó szerint: Sorvad a veséje, csinálni kellene valamit mielőtt transzplantáció lesz a vége. Itt a papírtörlő, viszlát. Aztán már kint álltam a váróban, kezemben egy számomra értelmetlen írással, és hírrel. Tessék.. old már meg ,hisz ebbe sokan bele is halnak! Eddig tartott a hír, a magyarázat, eddig bármiféle együttérzés, vagy csak bíztatás, hogy nyugalom lehet csupán egy gyulladás ,vagy bármi. Ez nem halálos ítélet. Nem volt ilyen. Talán a hölgynek fontosabb dolga akadt mint , hogy két megnyugtató mondattal engedjen utamra. Félek-e? Nem tudom mit gondoljak. Kutatok-e a neten? Hát persze, hogy igen. Egyenlőre nem tudom mit kezdjek a hírrel, igyekszem feldolgozni , és bizakodni, hogy a legközelebbi vizsgálat alkalmával nem csupán egy elhasználódott szerv leszek, hanem egy ember. Nem szükséges, hogy kedves legyen aki közli velem a jó, vagy rossz hírt, de jó lenne ha ő is egy gyűszűnyit ember lenne.