Megint eltelt egy nap, és megint nem volt túl vidám. A szokásos elkeserítő kilátástalanság kering a levegőben. Fárasztó így élni. Zenét hallgatok és úgy érzem Enya valóban képes híven tükrözni az ember legbelsőbb érzéseit. Szeretem ezt a zenét olyan nagyon mélyreható dalokat énekel. Maga a zene is inkább misztikusnak mint valóságosnak hat. Nem elkeserít mégsem inkább erőt ad nekem. Sokféle zenét szeretek ,de úgy tűnik az idővel az ember ízlése ebben is úgy változik, hogy észre sem veszi csak ha már hallja. Valahogy minden olyan gyorsan változik. Ma már mindet másképp látok és érzek mint akár pár évvel ezelőtt. Meglepő módon a könyveknél is vannak hasonló tapasztalataim. Kamaszként tulajdonképpen úgymond mindenevő voltam ezen a téren és bármit elolvastam ami a kezembe került. Ma már nem olvasok olyan sokat, és inkább a magamból kiragadó dolgok foglalkoztatnak. Az olyan könyveket szeretem ami nem késztet feltétlen gondolkodásra .Ezer dolgot kell naponta megoldanom és átgondolnom, jó ha van pár percem mikor nem kell súlyosabb dolgokról dönteni csak lenni és kész. Erre jó például Enya és pár kellemes vagy kellemetlen regény, mondjuk akár Stephen King. Egy őrült gondolkodású író, felkavaró történetekkel. Furcsa de volt, hogy még tanulságot is találtam benne.A szívem mélyén mégis egy óriási utazásra vágyom ki a világ ebből a részéből valami gyönyörűséges helyre. Róma! Álmaim imádott városa.
El kell jussak oda!