Gyereknevelés

Vannak dolgok amiket nagyon nem értek, és úgy vélem muszáj beszélni róla. A felnőttek, és ebből én is ismerek párat, időnként olyan furcsán kezelnek dolgokat, hogy példaértékű lehetne mit nem szabad csinálni mikor például gyermeket nevelünk. Nem azt mondom, hogy én hibátlanul teszem amit teszek, közel sem gondolom , hogy én lennék az anyukák mintaképe, de azt talán mondhatom, hogy van olyan amit nem csináltam rosszul.
Mindenesetre vannak érdekes dolgok amiket nem tudok szó nélkül hagyni.
Nem szeretnék neveket mondani, de akiről beszélek konkrét személy.

Hogy tanítsunk hisztizni egy gyermeket?

Az illető ebben profi! A módszer a következő:
Vegyünk egy 2 év körüli kisgyermeket, aki elég intelligens ahhoz, hogy megfelelő módon lehessen kommunikálni vele. A gyerekek nagyon könnyen tanulnak, rendkívüli érzékkel veszik át a körülöttük élő emberek tulajdonságainak egy részét, hiperérzékenyek minden változásra ami érinti a kis világukat. A picike gyorsan tanul, lehet az jó vagy rossz példa, és ez a példa az amit nagy valószínűséggel követni fog egy életen át. Nem véletlenül mondják, hogy az első három év a legfontosabb és legmeghatározóbb az ember életében,. Ilyenkor tanuljuk meg az alapvető viselkedési formákat, hogy kezeljük a helyzeteket, és mi az a határ amit nem léphetünk át. Persze próbálkozni lehet... A baba szeretne megkapni valamit, normális esetben ha megkaphatja, (nem veszélyes rá nézve) akkor oda adjuk, oda adhatjuk neki. Na persze nem mindenki! Van akinek az a játék, ha a kicsit addig idegesíti :
-Kell?
-Biztos kell?
-nem a babáé, nem kapod meg!
és még folytathatnám a végtelenségig, addig míg a gyerek már tombolni kezd, hozzá kell tennem, hogy teljesen jogosan, hiszen megkaphatná első kérésére a játékot, vagy a neki való tárgyat, ételt amit kért, de kikényszerítik belőle, hogy azt üvöltve kapja csak meg. Ami a megdöbbentő az egészben, hogy miután rendesen fel lett idegesítve, és már magából teljesen kikelve ordít, még az illető felnőtt van felháborodva, és megdöbbenve, hogy a gyerek hisztis. Ez után jön egy pacsi a popsira, hogy ne legyél már ilyen erőszakos. Többszöri hasonló "játékok" után, ami persze a picinek nem játék, hanem harc azért amit el szeretne érni, már többé nem kér a baba, hanem alapból harcba indul mindenért.
Sok felnőtt embernek az a fő problémája, hogy fizikai erejét felhasználva játékba kényszeríti a gyereket, akár olyanba amit csak ő maga akar játszani. Nem akar labdázni, vagy sétálni, esetleg mesét nézni, minek tegye, hisz nem muszáj! Az ölelgetés, és a puszik sem mindig viccesek, senki nem szereti ha akarata ellenére ölelik át. A kicsit általában nem kérdezi meg mennyire tartja viccesnek , hogy azt kell csinálnia amit olyan nagyon nem szeretne.
Nem hiszem, hogy bárki is szülőnek születne. Tudom, hogy nekünk felnőtteknek is meg kell tanulni még rengeteg dolgot, tulajdonképpen van , hogy a gyermekeink tanítanak minket. Gyengédségre, szeretetre, gondoskodásra. Megtanulunk önzetlenek lenni, és harcba szállni a világgal értük.

Ne kényszerítsük hát bele a kicsit egy olyan viselkedésbe amit alapból soha nem tenne. Ha kér, adjunk ha lehet, és ha megköszöni, mondjuk neki, hogy szívesen. Ha nem szabad, magyarázzuk meg miért nem, de ne kényszerítsük harcba feleslegesen. az ebédet nem azért kell megenni, mert különben apa megeszi, és a játékot nem csak akkor kapja meg, ha ad egy puszit. Köszönni nem a csoki miatt kell, és a szeretetet sem vesszük vissza ha " rossz".
Figyelni kell a részletekre, a kicsi nem csak játszik , ő MOST TANUL!
Ezt még hosszú évekig teszi majd, és csak 6 éves kora körül kezdi megérteni, hogy ez csak apa, vagy a papa buta játéka. De addigra már ő lesz a játszótér, és a bolt, sőt az iskola réme. Addigra nem kér, csak elvesz, mert tudja, hogy egyébként nem kaphatja meg. Védjük meg a gyermekeinket, és ha valaki azt tapasztalja, hogy egy felnőtt bár (önhibáján kívül, mert talán vele is pont ezt tették, vagy azért tesz ilyet mert édes ha a baba biggyeszt) ezt teszi, értessük meg vele , hogy ez nem helyes. Vagy igyekezzünk a kicsit jó irányba terelni, hogy jó, békés, és barátságos felnőtt legyen majd belőle.