2009. április 21., kedd

"A csönd éve volt"



A mai napot a városban töltöttem és tűnődtem , hogy mit kap az ember az élettől, és mit veszít el.
Sétáltam, és figyeltem az embereket, akik nem ismernek engem, fogalmuk sincs a fájdalmamról, vagy épp a boldogságomról. Nem is érdekli őket hogy a világon vagyok.
Az élet ilyen. Csak annak fáj a fájdalmunk akiknek fontos a boldogságunk.
Igyekszem nyugodtan, és elfogadhatóan viselni mindent amit az élettől kapok.
Néha azonban nekem is kellene egy váll :(
Ma nagyon kellett volna valaki aki csak bólogat , és figyel. Jó lenne ha lenne egy hely ahol az ember tombolhat kedvére, mert nem nézik érte bolondnak. Néha a felnőttek is sírnak. Nekik is fáj. Jó lenne gyereknek lenni.
Ma jó lett volna.
Lesz jobb, lesz szebb, és a város gyönyörű. A virágok illatosak, a madarak szépek, és irigylésre méltóan sok a szerelmes pár. :)
Minden jót nekik!

2 megjegyzés:

  1. Tudom, hogy nem segíthetek, de annyit azért mondok, hogy egyszer minden rendbe fog jönni! Gondolj bele: vannak emberek, akik teljesen egyedül vannak, de akit ennyien és ennyire szeretnek, mint téged, az sosem lesz egyedül, és mindig kikanalazzák a...bajból. Ha akarja, ha nem. :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon sajnálom, hogy most ilyen rossz neked. De hozzám bármikor fordulhatsz, ha segíteni nem is tudok, szívesen meghallgatlak. =) Szeretlek. <3

    VálaszTörlés