Balaton

Nyaraltunk.
egy hetet töltöttünk a Balaton parton a családdal, és be kell valljam hosszú évek óta ez volt a legjobb nyaralásunk. Indulás előtt mindig aggódom kicsit, mert nem nagyon szeretek utazni, és az otthonom biztonsága teszi stabillá a napjaimat, de megyek. Megyek minden évben, és szenvedek mert mennem kell. De most nem így volt. Vacakul kezdődött, de valójában szuper volt majdnem minden. Persze kisebb- nagyobb viták, de valahogy kicsit mintha a gondjaink fele itthon maradt volna.
Csodás gyerekeimmel, és meglepően kedves férjemmel nyaraltunk. Igazán nyaralás volt ez.
Voltak édes malőrök, és ebből le is írok párat :)
este még nagy viták , és tombolások hallatszottak a házunk emeletéről, a kicsiknek , és a legnagyobb csajszinak nem nagyon tetszett, hogy csomagolni kell. A nagylány hevesen szembeszállt velünk, hogy ő amúgy sem tudna aludni, és ilyenkor legalább frankón elmegy ezzel az idő. Lassan azért elcsendesedett a ház, és nagy szuszogva "várta" mindenki a reggelt. Korán kell kelni, és ilyenkor káosz van a köbön. Indul a sereg nyaralni. Csóri Magyar család, nagy drukk, hogy elérjük a vonatot ami rövid álmaink felé visz.
A reggeli busz korábban jött, de sebaj mert anya mindig rohan, és szerencsére ezzel időben el is jutottunk a vasúthoz. Jegyek megvannak, még egy utolsó pillantás a vonatról, és elindulhatunk a napfényes Balatonhoz.
Viszlát Pécs!
A vonaton nagy csaták folynak indulás után kb 3 perccel, hogy apa rögtön kapja elő a kaját, mert aki utazik annak enni kell! A kicsik szinte belehalnak az éhségbe, és a szomjúságba, ha nem kapnak azonnal reggelit. Tisztára mint a Bándi család ugrik neki mindenki a kajának, amiből pillanatokon belül csak a maszatos zacsi marad. De semmi gond, mert így mindjárt jobb utazni, és ezzel az efféle harcok meg is szűntek. Teljes figyelmünket fordíthatjuk a tájra, és arra, hogy apa hogy igyekszik minden pocsolyáról elhitetni velünk, hogy ott a Balcsi. Nem dőlünk be. Tulajdonképpen egész nagy nyugalomban telt az idő, és bár az út rettenetesen hosszú, és szörnyű meleg is volt, mostanra úgy érzem elég gyorsan oda értünk.

Balatonszéplak.

Ez a mi helyünk. Igen jól írom, a helyünk. A részünk, a miénk. Oda érünk, és ismerünk minden követ, minden zugot, és ismerősként üdvözölnek minket a hullámok is. Kedves rokonokat váltottunk, és már várt ránk a mama is. A gyerekek persze nagy csatát folytatnak ilyenkor velünk, hogy bele a vízbe, de mint jó szülő, én igyekszem még hangosabban biztosítani róla mindenkit, hogy 15 óráig ki van zárva. A nagyobbik csajszi már valamit tudhat, mert lemondóan közölte mindenkivel, hogy ha anya azt mondja nem, akkor tudjátok, hogy az úgyis nem.
De gyorsan eljött a délután, és a család mint akik minden reggel erre ébrednek le a partra, és bele a meglepően tiszta , és meleg vízbe. Apu mosolyog, anyu dühöng!
Beteg a gyerek. A kis srácnak 40 fokos láza van.
Mint minden évben anyunak mindig akad munkája a Balcsinál, gyermeket kell ápolni, gyorsan meggyógyítani. A kis kölyöknek mandula gyulladása van, be kell menni Siófokra. Másnap reggel elindult a kis csapat apu, anyu, Barbi, Ivett, Márk siófokra, hogy bevásároljanak, és meglátogassák a gyerekkel a helyi doki nénit.
Gyógyszer , kaja megvan, irány haza irány a víz, a strand, és a Balaton.

Mindenki mosolyog, és kisebb - nagyobb viták ellenére valójában igazi nyaralás ez. A gyerekek arcán mosoly, és valahogy mindenki kicsit még jobban szereti a másikat mint eddig, pedig már amúgy is olyan nagyon imádjuk egymást. :)
Néha vitázunk, és néha csatázunk, de mint a mesében mindig a szeretet győz. Eljött az este , és lementünk éjszakai fürdőzésre. Hát az beszarás volt. De tényleg. Mivel nekem nincs fürdőruhám, mert, hogy eddig nem nagyon volt miért vennem, valahogy mindig úgy alakult, hogy nem tudtam vízbe menni, kitaláltuk, hogy majd este fehérneműben megoldjuk a dolgot. A lányok kaptak az alkalmon, éjszakai fürdés, és még anyu is jön: )
valójában csodás volt. Mesésen csillagos éjszaka, és azok akiket annyira szeretek, mint egy álomban. Bár a víz hőmérséklete kissé alul múlta nappali önmagát. Hideg volt. Én bizony a kissé fáztam, talán mert alul voltam öltözve :) . Aztán Barbi , és Ivett elhaló hangon : Jack...Jack...



Hát bevallom majd betojtam a röhögéstől.

Ez persze csak a kezdet. Mire elindultunk volna kifelé a parton 3 srác kukkolta a vizet, hogy csak gyönyörködtek a vízben , vagy hallgatták az éjszakai műsort nem tudom de , hogy műsor volt az tuti. Apa úgy döntött indulhatunk haza, és még egyet is értettem volna, de melltartóban...
Gondoltam a srácok elmennek, de áááá dehogy. A lányok meg csak röhögtek, és adjuk műsort a Balatoni éjszakának elkezdtek kiabálni.
Annyúúúú most miért baj, hogy nincs rajtad semmi???
Annnyúúú nem gáz, hogy pucér vagy.
na menjek ki mi? ha eddig csak a vizet nézték, most tuti nem.
erre lelkes segítőim, hogy ne maradjak már reggelig ott, sün alakzatban és sün kiáltásokkal közrefogva elkezdtek kirángatni a partra.

TÖBBET NEM MEGYEK VÍZBE!!!!!

Jó volt. Édesek voltak. Imádom őket! Nevettünk, és csodálatos éjszaka volt ez.
Nagyjából így telt el egy egész hét. Kisebb fennakadások, könnyek, betegségek, és sok nevetés, csillagok, Balaton. Így telt el a nyár. Nekünk.
Kissé túl gyorsan jött el a nap mikor el kellett indulni haza, és most bár mindenkinek hiányzott valami az igazi otthonunkból, kicsit minden ember szemén látszott, hogy még maradnék.
Utolsó kalandként a lányok átmentek egy elhagyatott házba a mellettünk levő telken, és nagy izgalommal jöttek vissza, hogy egy titokzatos épület áll kihaltan , menjek én is. Nehezen de rávettek a kalandra, és bementem. A ház egy gyereknek maga lehet a varázslat. Hátborzongatóan élő, és mégis holt benne minden. A szobákra majd rászakadt a mennyezet, a falak is omladoznak, de valahogy mintha mégis élne valaki ott. A szekrény ajtaja nyitva áll, és benne a ruhák még felakasztva. A konyhában a poharak a polcon sorakoznak, és az asztal tele volt gyógyszerrel mintha valaki még gyógyulást remélne a poros tablettáktól. Nem is tudom, hogy a ház volt- e hátborzongató, vagy a gondolat, hogy valaki itt élt. Amit hallottam az az, hogy 60 éve senki nem járt ott. Mi voltunk hosszú ideje az első élő látogatója a romoknak, és az emlékeknek amiket eltakart a hosszú évtizedes por. Jó lett volna jobban felkutatni mit rejt a lakatlan ház, de már belépve érezhető volt a gyász, és a betolakodás érzése, ami minket is belepett kicsit, mint az épületet a pókháló, és a por.

Visszatérve a házunkba még volt egy befejezetlen ügyünk, mi négyen nagylányok :) kiterveltük, hogy hagyunk egy emléket a jövőbeli önmagunknak, valamit, amire jó lesz emlékezni majd , és pár sort amit meg szeretnénk tenni a legközelebbi nyaralásig, ami pontosan egy év múlva lesz esedékes. Leírtuk hát, és egy dobozba tettük, amiből előtte gondosan kiettük a fagyit...
nagy zacskókba csomagoltuk biztosítva, hogy kibírja az ősz sarát, a tél fagyát, és megmaradjon nekünk visszatértünkig. Elásni nem volt lehetőségünk, ezért elrejtettük, és mosolyogva gondoltunk rá, mit fog jelenteni az a darab papír nekünk egy év múlva. vagy mi lesz ha elfelejtjük, és majd valaki gyereke, unokája állít elő vele 20 év elteltével.

Édes nyár,édes élet, édes fiatalság, édes gyerekkor. Itthon vagyunk, és bár ide nem írtam le mindent , de mikor becsukom a szemem emlékszem rá, hogy Magyarországon élek, és itt van nekem a Balaton.
Képeket később teszek fel! :) puszi mindenkinek.