Annyira gyűlölöm, hogy nincs kedvem semmihez. Csak ülök, és várom, hogy végre valami jó is történjen. Sok volt ebből az évből, és bár jól tudom, hogy amit tennem kell azt meg KELL tennem, mégsem tudok koncentrálni, és amolyan feladom érzésem van néha. Elfáradtam. Nem fizikailag, hanem sokkal inkább lelkileg mert annyi minden történt, és nem jellemző rá, hogy feltétlen jó dolgok, hogy a fejemben valami kikapcsolta a "villanyt". Úgy érzem annyi mindent kell tennem, és annyi minden van amin gondolkodni kell, ami megoldásokra vár, hogy ez egy sereg embernek is elég kihívás lenne nem , hogy egynek. Nem arról van itt szó, hogy 5 gyermek nagyobb gond lenne mint egy vagy akár kettő, hanem, hogy ha az ember egyedül van a megoldásokra az nagyon leterheli az agyat, és a hétköznapokat. Azt hiszem alapból a probléma megoldó képességem egész jól műkszik, de mégis azt érzem lejárt a fejemben a szavatosság, és leginkább átaludnám a következő időszakot, míg valami jó nem történik végre velem. Jó lenne ha csak egy hétre is vissza menni az időbe, és kamasznak lenni akinek a legnagyobb problémája az, hogy hová , és kivel menjen szórakozni. Mondjuk csak egy rövid időre arra gondolni, hogy hamarosan itt az ünnep, és olyan meghitt gyönyörű a Karácsony, csak egy kis időre gyerekként élvezni, hogy valaki más keresi a megoldásokat helyettünk.
Nem azt mondom, hogy depressziós, vagy épp letargiás időszakot élek, sokkal inkább egy kissé túl sokat követel az élet, és felpörgette a hétköznapokat, de a tennivaló a fejemre nőtt, és m ost lubickolok, na de nem ám a jóba, sokkal inkább a gondokba. Mire valamire megtalálom a megoldást újra jön valami más. Ja , és nem tudom észre vette -e valaki, de az amúgy csóró ha pénzhez jut, teljesen biztos, hogy hamarosan érkezik egy olyan számla, vagy összeg amit ki kell fizeni, ami egyébként nincs is a havi listán. Tutira tudják, hogy mikor lenne egy nagyon kicsit jobb vagy könnyebb. Most például bele futottam egy E-ON összesített számlába ősszel. Persze, hogy nincs támogatás az iskolához, és persze, hogy ősszel mert a rezsi is magasabb, hát persze, hogy nem tudtam kifizetni. Kikapcsolás várna minket, de rezsi helyett feladtam a számlát. Joggal kérdezhetik miből, meg is mondom. Kaptam 29000 Ft-ot segély karácsonyra a gyerekeknek. Ajándék fények a lakásban. Kikészülök attól, hogy ilyen nehéz az élet, és attól is, hogy nem nyújthatok többet mint amit most teszek, de valahogy mostanában a szerencsecsillag nem felettünk ragyog. Volt olyan, hogy azt hallottam minek egy csórónak 5 gyerek. Lehet, hogy csórók vagyunk, de itt vagyunk egymásnak, és tudom, hogy életem legjobb döntéseit hoztam, ha néha hibáztam is, ebben biztosan nem. Nem akarnék luxusban élni, nem vágyom a gyémántokra, csak valami alap élet kellene aminél nem ilyen bonyolult levegőhöz jutni. Amolyan gondok nélküli levegőre gondolok. Tudom én, hogy az élet nem habos torta, és minek is lenne az. Ami nem öl meg az erősít mondják sokan, de belőlem lassan elszívja az erőt valami zsákutca ahonnan nem igen látom merre kéne kijönni. Na mindegy , hamarosan karácsony, és talán igaz, hogy az ünnep, és a szeretet fényében kissé szebb lesz a világ is. Remélem így van, mert nagy szükség lenne erre felé arra a karácsonyi csillagra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése