2010. január 8., péntek

Új év


Nem volt rossz a szilveszter, egész jó buli volt rengeteg meglepetéssel. Sajnos a mai szilveszterekből kicsit hiányzik a régi tombolás, a trombitaszó, a pezsgődurrogtatás, bár lehet, hogy ez csak velem, velünk van így. Jó barátokkal ünnepelni azért felér egy tűzijátékkal, de a régi ünnep sava borsa mindig hiányozni fog. Szóval minden rendben , barátnőmmel kicsit pityeregve jó társaságban búcsúztattuk a számomra oly nehéz 2009- es évet, és bár nem tudhatom idén mi lesz velünk, mégis remélem hatott a varázs, és a boldog új év valóban azt jelenti majd, hogy könnyebb, és boldogabb.
Ami azt illeti az év első napján rögtön bele futottunk az első gondba, ami igazából a nagylányomnak okozott emlékezetes szilveszteri bulit. Éjfél előtt 5 perccel rosszul lépett, és elszakadt a lábában az ínszalag. Ez csak másnap derült ki a baleseti ambulancián, de a buli neki akkor véget is ért. A lábán gipszel jött haza, és nem túl derűsen közölte, hogy anyu te adod be az injekciót!
MIIIIT?????
Hát igen ha valakinek ínszalag szakadása van akkor bizony trombózis kialakulása ellen 10 napig szuri jár. Közölték vele, nosza itthon meg lehet oldani. Szenvedélyes rajongója vagyok mindennek ami az orvoslással kapcsolatos, és alig vártam, hogy ezt kipróbálhassam, de első nap megbuktam a dologban. Tűnődtem, hol rontottam el :( ?? Nem mertem őt megszúrni. Nem az a gond, hogy nem tudnám, hogy kell, hanem ő. Ő a lányom. Az én kislányom, és bárkit csak ne őt. Na de a szükség nagy úr, és miután a barátnőm benyomta neki a második szurit, úgy döntöttem ezt nem hagyhatom ki , és persze nem utolsó sorban nem okozhatok neki csalódást. Meg kell tennem, mert szüksége van rá, és ennyi. Azóta én adom be neki, és halkan be kell valljam jó, hogy meg tudom csinálni. Jó, hogy segíthetek, és ez lesz az apró betűs rész: jó, hogy kipróbálhattam. Persze itt nem arra utalok, hogy örülök a bajnak, de ez olyan mintha egy kicsit az lehetnék aki soha nem voltam , és sajnos nem is leszek. Orvos.
Amúgy a napok nem változtak, talán kicsit újra közelebb kerültem a bicebóca csajszimhoz, nem mintha eddig nem így lett volna, de ez most nagyon más. Bár lehet csak én érzem így. Szóval a 2010 nem hozott aranyesőt, nem hozott hatalmas kacagásokat, és szenvedélyes szerelmet sem, de nem baj, mi optimisták hisszük, hogy a pohár félig tele van :)
Nem mondom, hogy vérmes reményeket fűzök a felsoroltak bármelyikéhez, de bízom benne, hogy most már csak jó jöhet. Irány a pozitív változás, és a boldog mindennapok. Gondolom majd még ez is lesz valamikor. A fát leszedtem, kihunytak a karácsonyi fények, esik az eső, és akár lehangoló is lehetne a dolog, hogy nem tudjuk mi vár ránk idén, de én azt hiszem , most azt hiszem, hogy valami jobb, és könnyebb. Így döntöttem.
Nem tettem fogadalmakat éjfélkor, de most megfogadom, hogy boldog leszek, és akit szeretek azt boldoggá teszem. Nem adom fel , mert élni jó.

Nagyon boldog új évet kívánok még egyszer mindenkinek, és kitartást annak akinek erő kell , egészséget a betegnek, támaszt az elesetteknek, mosolyt a gyerekek ajkára, szerelmet a szomorú szívekbe.

2 megjegyzés:

  1. Jó Neked, én sajnos úgy érzem, ez az év is ugyanolyan iszonyú lesz, mint a tavalyi volt. Vagy rosszabb. Bár őszintén szólva olyat nem nagyon tudok elképzelni...

    VálaszTörlés
  2. A pohár félig tele van :) fel a fejjel, igyekszem én is elhinni amit írok!

    VálaszTörlés