2010. július 13., kedd

Barátok!


Barátok nélkül az élet nem is élet. Társak nélkül akik akkor is értik mire gondolunk, ha ki sem mondjuk, csak némán tekintünk magunk elé, és reméljük valaki hallja a gondolatunkat mit kimondani nem merünk, vagy nem reméljük, hogy megértésre talál. Egy barát sokszor többet tud rólunk mint az, akivel élünk, vagy az aki folyton kérdez. Aki csak némán átölel, és megnyugtatóan odasúgja, itt vagyok veled. Nem kér ígéreteket, nem vár viszonzást, csak melletted áll valóban jóban, rosszban.
Két ember van az életemben aki több mint barát, több mint testvér, akikért bármit megtennék. Ha ők nem lennének, sokkal szürkébb lenne a világ. Nekik köszönöm , hogy léteznek. Van olyan, hogy elfog a vágy megölelni aki segíti a létezésem, és el kell mondanom nekik valahogy, hogy nélkülük nem lenne teljes az életem. Nem tudom alapvetően szentimentális ember vagyok-e, de úgy érzem néha ki kell mondanom, meg kell fogalmaznom mit jelent nekem akit szeretek. Lehet nekik elég egy kedves szó, egy ölelés, de akarom, hogy tudják, hogy tudjátok, az életem részei vagytok, és maradtok míg élünk, és még sokkal tovább.
Magdi!
Köszönöm, hogy lett veled egy húgom. Köszönöm, hogy reggelente rám mosolyogsz, köszönöm, hogy vagy !A legjobb ember vagy akit ismerek, tőled tényleg gazdagabb a világ, és tőled kicsit jobb lettem én is.
Timi!
Évek múltak el, hogy láttalak, és hosszú évek óta csak néha beszélünk de mikor bajban vagyok te mégis azonnal gondolkodás nélkül segítesz. Nem kérdezel, nem vársz magyarázatot. Nem tudom elmondani mennyire meghatott.
Remélem lesz esélyem viszonozni ezt a sok kedvességet amit tőletek kapok, és tudjátok mennyire szeretlek benneteket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése