BALATONI NYARALÁS 2010

Megint eltelt egy év, és mi megint utaztunk.
Mint minden évben újra eljött a nap , hogy "kis " családommal a Magyar tenger felé vegyük az irányt. Nem meglepő módon az indulás most is hatalmas cirkusszal kezdődött, és olyan káosszal, hogy Kevin családja (Reszkessetek betörők) is megirigyelte volna. Félreértés ne essék nem hagytuk itthon egyik gyereket sem, de akár ez is megtörténhetett volna. Hajnali ébredés, és szerintem a család legtöbb tagja azt sem tudta hol van nem , hogy elkezdjen készülődni. Balhék a köbön, és tombolások, de szerintem azért mindenki nagy örömmel a lelke mélyén indult el itthonról. Ha magamról kellene írnom, az érzéseimről az lelombozó lenne, mert mint mindig most is az járt a fejemben, hogy egy katasztrófa ez az út. Mindezek mellett még miután nagy nehezen kiléptünk az ajtón, és végre elindultunk a buszra kaptunk némi égi áldást is, elkezdett szakadni az eső. Csak mentem a zuhogó esőben a buszmegálló felé, lüke lányom pedig a telefon kamerájával igyekezett megörökíteni a pillanatot, mikor az összeomlás szélén mindenki nagy röhögésbe tört ki. A Hegedűs family nyaralni megy...
Az út mint minden évben most is véget nem érőnek tetszett, és sokáig azt sem hittem teljes meggyőződéssel, hogy valaha oda érünk. De megtörtént a csoda, röpke 5 óra múlva leszálltunk a vonatról, és már Széplak porát tapostuk. A nyaraló mint már 20 éve mióta először beléptem oda szinte változatlan formájában ott állt. A gyerekek öröme leírhatatlan, ilyenkor látja csak az ember, hogy mennyire szükség van egy helyre ami nem az otthonunk, hanem távol tőle csak a szórakozást jelentheti. Nem tudom leírni az én érzéseimet, szeretem a Balatont, de jó lenne megtalálni magamban a kisgyereket aki önfeledten tudott örülni minden apró változásnak, és kiadni magamból a feszült hétköznapokat. Valahogy rá kell jönnöm, hogy minden akaratom ellenére felnőtté váltam, és nem tudok elszakadni a gondoktól. A felnőttek mindig irányítanak, és ez ha jobban belegondolunk hihetetlen fárasztó. Vajon ezek a gyerekek, hogy nyaraltak volna nélkülünk? :)
Persze kell a felügyelet, de hiszem, hogy legtöbbször csak akadály vagyunk egy ilyen nyaralós buliban. Voltak is emiatt nézeteltérések, de azt hiszem elenyésző volt a szokásos itthoni balhékhoz képest. Olyan voltam idén mint egy kivűlálló aki figyeli az eseményeket, és folyamatosan a jövőn, a múlton az életen rágódik. A Balaton csak fokozta azt az érzést, hogy van ami örök, és van ami nyomtalanul tűnik el az életből. Nem emlékszünk mindenre, és nem tudunk örökre gyermekként örülni, de a nap minden este éppúgy nyugszik le a Balatonnál, és éppúgy aranylik reggel ébredéskor . Vajon ezt itthon miért nem vesszük észre?
Elkanyarodtam kissé, szóval elkezdődött az egy hetünk a balcsin, és többnyire mindenki lelkes volt, és ahogy láttam a lehetőségekhez képest gondtalan. Este megérkezett Ivettünk a busszal, és rögtön neki álltunk titkos csomagunk után kutatni. Nem tudom emlékeznek , tavaly elrejtettünk egy dobozt tele álmokkal, és poénokkal, hogy egy év alatt mi lesz velünk, és hol tart majd az életünk. A doboz a rejtekhelyen volt, érintetlenül :) Kissé megsárgultak a lapok, és meg kellett küzdeni pár pókkal a tulajdonjogért, de megszereztük, és rögtön felváltva fel is olvastuk. A hülyeségektől eltekintve, (vagy szinte még azok is) mindenki rátapintott a lényegre, és tuti jövőbelátóknak bizonyultunk. Kivéve Barbikámat. Remélem egy év múlva másképp alakul majd. Persze nem minden jött be, de igazán vicces volt elolvasni. Írtunk másikat hét végén, jövőre is olvasunk :)
Szóval nem kezdődött rosszul a hét,
Keddig!
Kedd hajnalban a kislányom elkezdett hányni. Miért is úsznánk meg a nyaralást betegségek nélkül?? Azok nem mi lennénk, és főleg nem most. Nagyon sajnáltam szegényt, tuti vírust kapott ajándékba, amit nagy sebességgel tovább is passzolt a fiamnak, aki 3 órával később szintén belefogott a lavór töltésébe, és bár alig láttam hajnali 3 körül, ki be rohangáltam a felmosórongyal miközben azon tűnődtem két róka közt, hogy ki lesz a következő.
Jó a gyerekeknek, mert nekik ez a nyaralás így is nyaralás marad.
Kedd nap közben nem volt semmi. Balcsizás, a betegek átaludták a napot, úgy tűnt minden a régi kerékvágásban van. Szerda hajnalig! :( Este kitaláltunk egy játékot Ivett, Dia, Barbi, és szerény személyem, amiből a hét fénypontja lett. Oltári röhögések, és hihetetlen pillanatok voltak ezek, amolyan valóban Balaton parti bulizás. Semmi pia, csak vicc bohóckodás , és nagy nagy röhögések, erről majd videó :)
Aztán hajnalban Klaudiám a nagy bulit egy nagy rókával zárta :( szép volt....
Szegény Ivett szét parázta magát, mert legnagyobb félelmeit beteljesülni látta, ezt ő sem ússza meg.Ivettünk hányó fóbiás, amit halkan megjegyzek meg is értek. Ezek után kezdődött a hét vitája, mi a jobb, ha alul jön ki, vagy ha felül???Ezt azért most nem részletezném.
Persze a történetnek nincs vége, mert ébredés után azonnal iderült, hogy a Barbi is kidobta a taccsot, és köszöni jól van azon kívül, hogy fáj a hasa. Ez egész héten nagyjából így is maradt, de a kedvét hála Istennek nem törte le. Az idő mintha a hangulatunk szerint változott volna, hol szakadt az eső, hol meg ragyogóan sütött a nap.
Csütörtök:
Ágica rosszul lett. Ő egy unokahugi. A kislány kialudta a betegséget, hamar felépült. Ezzel párhuzamosan Viktóriám is lebetegedett, de ő furcsa módon nem hajnalban kezdte. Egész nap fájt a hasa, és nem igazán tudtuk, hogy ez most a betegség, vagy jó szokásához híven tele ette magát. Délelőtt megérkeztek a barátaink, amit nagy lelkesedéssel fogadott mindenki. Magdi fitotékájájában találtunk pár segéd anyagot a hányingerre, és a has fájásra. B6 magnezium, grapefruit olaj. A gyereken nem éppen az elképzeléseink szerint de segített a dolog, mert miután megitta a grapefruit-os vizet elkezdett hányni, és nagyjából ezen a délutánon jobban is lett.
Ez is a segítség egy formája ha rossz a pocak :)
Én jó ápolóhoz méltóan vigyáztam a gyerekekre, a többiek irány a balcsi, és ahhoz képest, hogy lassan mindenki átesett a betegségen nem zavart be a nyaralásba, jól érezték magukat.
A gyerekek olyan nagyon édesek voltak. A picikéknek a Balaton valóban egy tenger, és mintha kicserélték volna őket. Kiegyensúlyozottak, boldogok, semmi harc, csak nevetés, és sok-sok szeretlek, meg puszi. Imádom mikor egy gyerek ilyen boldog :)
A nagylányokkal volt némi csata, de elenyésző, és az ő szempontjukat figyelembe véve, érthető a hozzáállásuk. Felnőttek. Nehezebben értik az aggódó szülői szót, de igazából ez sem okozott gondokat. Pénteken kiderült , hogy a vírus célpontja én voltam, csak nehezen talált hozzám. Szörnyen rosszul lettem, és a láz meg a gyomorfájás teljesen leterített. Feküdtem egész nap és hallgattam a szobába beszűrődő hangokat. Ezzel telt az egész napom, ami alapjába véve elviselhető volt, mert attól eltekintve, hogy nem bírtam felkelni sem az ágyból, legalább nem itthon kellett megküzdenem a vírussal az amúgy kötelező hétköznapi teendőkkel együtt. Este mindeni lement a partra, mert Augusztus 20- a lévén tűzijátékkal ünnepelt a környék, én pedig a sötét szobában imádkoztam, hogy legyen már vége az estének, és kezdődjön az új nap gyomorfájás nélkül. Nagy nehezen jött a megváltó gyomortisztítás, és valóban jobban is lettem. reggel azt hittem ennyi volt, de én aki minden "jóból" mindig a legtöbbet, megint belázasodtam, és kissé lelassulva, de különben jól voltam végre. A láz 2 napig tartott, de ez már nem zavart be az én nyaralásomba sem.Lassan véget ért a nekünk szánt nyaralási idő, és a vírus a héttel együtt tűnt a semmibe. Ivett nem kapta el, ami vicces mert mindenki azt hitte ő tuti belefut. Örülök, hogy nem így lett.
Letelt hát a hét, és bár elég vacakul hangzik, amit írtam, igazából nem volt rossz. Amúgy meg is lepődtem volna, ha nekünk valami simán gondtalanul ment volna. Ezek vagyunk mi, és mindeddig azt hittem van olyan dolog ami már nem fér bele az életünkbe, de meglepik mindig vannak. Tulajdonképpen unalmasnak semmiképp nem mondanám az életünket, mert ha valami zajlik, akkor ez olyan. Nem hiszek a gondtalan életben, de hiszem, hogy mindenben meg lehet találni a szépet aminek örülni lehet, és ami segít elviselni a gondokat, jó példa erre ez a hét, mert a jelenlevők közül mindenki lelkes volt, és csak a nyaralásra , a Balatonra emlékszik majd vissza.


Csak egy apró megjegyzés!
Mint időközben kiderült amit amúgy mindenki tudott, a vírust egy röpke fél napra odalátogató rokon szállította. Csak egy jó tanács minden jóérzésű embernek: Ha lehet a betegekkel kerüljék el a közösségeket, mert a vírusok bizony bizony így fertőznek, és amíg mi felnőttek esetleg elkapunk egy 24 órás nyavalyát, arra nem biztos , hogy mindenki szervezete ugyanúgy reagál. Főleg nem a gyerekeké. Ha tudnák biztosan megköszönnék a 40 fokos lázat, és a 3 napig tartó hányást, vagy nem... Több megértés, és együttérzés, ezzel vigyázhatunk az embertársaink egészségére.
Azt hiszem ez az alap amit még emberként elvárhatunk egymástól !