2010. szeptember 7., kedd

REXI


Ezt most anyukám kedvéért!
Mikor kislány voltam, apukámnak volt két német juhászkutyája, akik nagyon nem nőttek anyukám szívéhez, azt hiszem félt tőlük. Hosszú évek múltak el, mikor egyszer váratlanul vissza tértem gyermekkorom színhelyére, és kíváncsian néztem meg a régi házat ahol éltünk. Egy öreg kutya ballagott a kapuhoz, és olyan szomorúan sírt, hogy belesajgott az ember szíve. Nem tudtam mire vélni, hogy így reagált rám a kutya, aztán a gazdája elmondta a bánat okát, ami számomra sokáig elképesztően hihetetlen volt, a kutya az édesapám kutyája volt, és a hosszú évek mit sem csorbítottak a szaglásán, és hűségén, engem felismerve jelezte -tudom ki vagy :(
Azóta sok állat vett körül, kutya macska, sőt róka is, és látom ahogy az emberek , azok akik tényleg társként bánnak kedvenceikkel milyen fájdalommal élik meg ha elveszítik a hozzájuk oly közel álló állatot. Néha egy kutya jobb barát mint maga az ember. Hűséges, és soha nem felejt. Tele van bizalommal, és épp úgy gondoskodással mint az gazdi aki társául fogadja. A szereteten van itt a hangsúly, hogy az életben azt kapod, amit adsz. Anyuéknak volt egy hasonló kedvencük, Rexinek hívták , a napokban sajnos elhunyt az állat. Mit is lehetne mondani, a szív épp úgy szakad meg ha ők nincsenek már, és épp úgy hagynak mély nyomot magunk után mint bárki aki az életünket szebbé, jobbá, és könnyebbé tette. Azáltal, hogy léteznek, léteztek, egy kicsit jobbá tettek minket is. Talán nem is kicsit.Anyu ne legyél szomorú, szebbé tettétek egymás életét ! :)
Isten veled Rexi!

(a képen nem a szóban forgó kutyus van, kölcsönöztem egy "testvérét" )

A videó bár nem erről szól tudom , de nem találtam jobbat. Felejtsük el kicsit a politikát, szóljon ez most valóban a kiöregedett vadászkutyáról ... azoknak akik ismerték a kutyust, és szóljon azoknak akik szerették Hofi Gézát.
Ez egy gyönyörű dal!

1 megjegyzés: