Harry Potter , és a halál ereklyéi 1. rész
Nagy rajongója vagyok Harry Potternek, szeretem néha egy kicsit a valóságon kívül érezni magam, és a misztikum a lételemem. Vannak dolgok amik képesek magukkal ragadni úgy, hogy kissé elveszítsem a valósághoz fűződő viszonyomat, ezek filmek többnyire ilyenek. Nézem, és elhiszem, hogy egy bűvös mondattal, vagy egy varázspálcával felforgatható lehet a világ, és ez jó. Azt gondolom amíg az ember képes beleolvadni egy mesébe, nagy baj nem lehet. A képzelet világa kirángat a valóságból, és ha csak egy rövid időre is, de képessé tesz minket a dolgokat egészen más szemmel látni. Olvastam a könyvet, minden részét, és láttam is. Ezidáig nem éreztem úgy, hogy negatív kritikával illethetném a "sorozatot". Ez idáig. Nem tudom hol akadt el a kerék, de sajnos ez a rész nem hozta azt a lélegzetellállítós, gyorsan újra megnézős érzést. Ha képes vagyok egy film alatt ezer felé gondolni, és nem ragaszt a képernyő elé, van valami probléma. Meglehet, hogy hiányzik a /2 , az is lehet, hogy túl sok a sötétség, és túl komorra sikeredett a történet, de szerintem nem hozta a formáját az eddigi részeknek. Valami hiányzik, vagy valamiből túl sok van. Érthető, hogy a befejezés felé el kell következnie egy nagy csatának, de mégis úgy érzem eddig ez a legkevésbé sikeredett rész. Mindemellett mégis azt mondom, a könyv remek, és persze meg fogom nézni a Halál ereklyéi második részét is. Világos, hogy bekövetkezik a happy and, de jó lett volna egy csipetnyi humor bele, amitől nem válik a film komor varázscsatává.
Ja, és még mindig hiányzik nekem a történet nagy hőse Albus Dumbledore :) ha rajtam múlna örökké élne.
A számomra felmerülő "hibák" ellenére is szeretem a történetet, és nagyon remélem lesz még hasonló akár könyv lapjain, akár a filmvásznon, mert nekünk felnőtteknek is szükségünk van az ilyen mesékre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése