Árvíz

Biztosan mindenki tisztában van vele, hogy a mostani esőzés nem egészen a megszokott időjárás ilyenkor, és, hogy milyen károkat okoz az embereknek. Csodálattal nézem az égnek ezt a most már nem jellemzően áldását, és halkan bevallom kicsit szurkolok az általam kevéssé szeretett napsütésnek. Inkább őszi , tavaszi típus vagyok a nyár helyett, de jobb szeretem ha a dolgok a helyükön vannak, és ha nyáron azért süt a nap. Ha nem is mindig, de olyat ne tegyen , hogy soha!
Na szóval amit elmondani szeretnék tegnap este történt. Előtte azonban el kell mesélnem, hogy hosszú évekkel ezelőtt a veszprémi Petőfi színházban dolgoztam, és a művészek, és művészet mellett volt egy igen érdekes kalandom az esővel is. Mivel a színházat Veszprém elég mély pontjára építették, és a csatornázást nem megfelelően oldották meg ami ugye nonszensz egy ilyen méretű befektetésnél, a színház egy alkalommal olyan mértékben beázott, hogy az irodai rész, a kellék raktár, a művész bejáró majd fél méteres vízben úszott. A tűzoltók nem igen rohantak a segítség kérésre, helyettük a veszprémi laktanya katonái mentették meg frissen felújított színházunkat. Az együttműködés csodája, hogy bár nem lehetett kevés az anyagi kár, mégis másnap reggel a színház mintha mi sem történt volna folytatta életét, talán csak kissé nedvesebben mint általában, de folytatódott a show.
Van olyan azonban, mikor az emberek egoizmusa, ostoba dolgokra késztet, és hagyjuk ember társainkat a Vízben, minden szempontból.
Ázik az utca, ázik a ház. Mi sem természetesebb mikor hetek óta esik, és esik. Tegnap nap közben azt vettük észre, hogy segítő kezek a házunk mögött igyekeznek megoldani a víz elfolyását, és megkönnyebbülten nyugtáztuk vannak még jó emberek.
Estére a házunk hátsó udvara úgy megtelt vízzel, hogy közlekedni nem lehetett, azon tűnődtünk talán autó helyett nem lenne baj hajóra gyűjteni. Élelmes közös képviselőnknek feltűnt az ami nekünk nem. A rossz indulat. Amire mi azt hittük jó szándék, és elterelés, az bizony egy gát volt az alsó szomszédoktól, hogy tőlünk feléjük ne folyhasson a víz. Ami azért is érdekes, mert a falu egyetlen patakja, ahová minden víz folyik feléjük van. Ha a házuk mögött kitakarítják a lefolyót,ahelyett, hogy nálunk építkeznek, bizony el is folyt volna tőlük is. Azzal, hogy gátat építettek nálunk talán a gondjuk meg lett volna egy időre oldva, de nálunk kialakult estére egy kisebb medence. A fiúk a házból dühösen nekiindultak , és lebontották az építményt, ami nem is értem, hogyan pár óra múlva ismét ott volt. A víz meg csak állt, és nőtt, és pusztított. Epret, virágot, fát, és lassan ha nem vesszük észre a házunk alapjait. De ők adták fel! :) Társas házakról beszélek, és magam is meglepődtem a bajban , hogy össze fognak olyan emberek is, akik esetleg egyébként nem kedvelik egymást. Ők is összefogtak, mi is, és MI GYŐZTÜNK. :) Végül aztán a polgármester segítő szavai, és a polgárőrök segítő kezei által a házban lévő férfiak közül páran megmentették lassan süllyedő otthonunkat az ártól. Csak viccelek, dombtetőn lakunk, remélhetőleg elsüllyedni nem fogunk :) Szóval homokzsákokkal gátolták a víz útját ezzel segítve ügyetlen szomszédainkon is, akik azt gondolták a víz felfelé is tud folyni, és egyszerűbb az éj sötétjében sunyiskodva gátat építeni, mint segítséget kérni. Azt azért tudni kell, hogy a közös munkában már nem vettek részt.
A fiúk meg jóóól megfáznak. Ilyen nálunk egy esős este :) túl vagyunk rajta.
Most először összefogott nálunk is a ház. :)
Most először valóban egy csónakban eveztünk. Na nem mindenki, mert akadnak mindenhol kivételek, akik csak akkor vesznek részt dolgokban ha okoskodni lehet, de nem is hiányzott a társaságból. Hideg volt, eső volt, áztunk fáztunk, de kitartottunk amíg lehetett.
Köszönet a közös képviselőnek, és a segítő kezeknek :)